A Koccanás, ez a keserű komédia igazi "Zeitstück" - benne minden történés kiindulópontja pontosan ismerős valamennyiünk számára mindennapi életünkből, csak éppen - a komédia természetének megfelelően - minden elszabadul, felnövekszik, már-már hagymázassá válik benne, de legőrültebb pillanataiban is tökéletesen nyilvánvaló napi tapasztalataink számára. Mint címe már sejteti, a kiindulópont az, hogy (a főváros egy forgalmas helyén) egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók kilométer-hosszú sora koccan egymáshoz, s majdnem egy egész napra megbénul a forgalom. Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy - elhagyhatatlan - helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók, folyamatok. Az autósok kiszállnak kocsijukból és kapcsolatokba lépnek egymással, az ott lakók természetes módon ugyancsak belépnek a történésbe, sőt egyre újabb szereplők és embercsoportok keverednek véletlenül arra, s kerülnek így bele a szituációba, és ez a folyamat a darab előre haladtával egyre abszurdabbá válik. A figurák mindinkább megvalósítják önmagukat, megmutatják jellemüknek és életszerepüknek működését, s ezt a kifejlést maximálisan felfokozza a szereplők számának egyre lidércesebbé és ugyanakkor nevetségesebbé váló felszaporodása. A mennyiségnek ez a folyamatos növekedése, ami persze egyszersmind a jellegzetes embertípusoknak, életstratégiáknak, érvényesülési módoknak és viselkedésformáknak a szaporodását jelenti, a mai magyar élet valóságos enciklopédiáját tárja elénk. A komédiában mindent az ismerősség és a kétségbeejtő nevetségesség kettős élményével fogadunk. A kép, amely a komédiából kibontakozik, egyszerre végtelenül mulatságos és visszataszító. Spiró György ezzel a műfaj leglényegesebb hagyományát aktualizálja életünk tényeinek színpadra transzformálásával.
Díjak: Színikritikusok Díja, 2003/2004 Legjobb új magyar dráma: Spiró György
A Magyar Dráma Napja alkalmából, egyik legegyénibb hangú és legsikeresebb kortárs drámaírónkat, a Csirkefej, a...
Hozzászólások
Machaon
2011 okt. 12. - 10:13:44
Az elsõ felvonás könnyed, "önkritikus limonádé" stílusban, szórakoztatóan telik, míg a másodikban az addig sem biztos arányok végképp felborulnak. :-( Mikor már jóformán csak káromkodást hallani, és a jelenetek olcsó poénokra kénytelenek szorítkozni, mikor már azt vesszük észre, hogy a legmulattatóbb Nagy Ervinen a piros pulcsi... akkor már biztosan baj van. Oké, hogy ez a való világ... de ezért kis túlzással kár elkapcsolni a négyesrõl.
Ha valaki látta a szenzációs Augusztus Oklahomában-t a Vígben, az megérti, hogy nem a prûdség beszél belõlem - hanem a csalódás.
nagyon tetszett, szeretném még egyszer megnézni. hiányzik a felsorolásból a hajléktalan, pedig szenzációsan jól játszott!
szerintem ez a legjobb darab amit életemben láttam. Röviden nem tudom elmondani miért, de nagyon jól kikapcsolódtam, és kellemes szájízzel jöttem ki a szinházból.
Megjegyezném, hogy a felsorolásból kimaradt a hajléktalant alakító Hajduk Károly, aki fantasztikusan hozza a formát, ráadásul szinte végig színpadon van, ami ebben a darabban nem mindegyik karakterre jellemzõ. Nem értem, hogy felejtõdhetett el?
Amúgy a mû nagy élmény, a színészek is mind remekül játszanak!
Hú eddig kétszer láttam és még simán bármikor. Spiró nagyon eltalálta, iszonyatosan jó. Igazán mai darab rólunk magyarokról, azt hiszem tipikus. És hát az amerikai turistás csapat felejthetetlen benne.És a Katona társulata a szokott formáját adta:egyszrûen jók voltak. Jó kis estét nyújt e darab.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások