Eszter most lett 16 éves. Mint sokan az ő korában, ő is szeretetre, elismerésre vágyik, így
görcsösen igyekszik a figyelem középpontjában maradni, és visszaigazolásokat keres nőiességére.
Egyszerre akar kitűnni a tömegből, mégis olyan maradni, mint a többiek – azonban újra és újra csak
falakba ütközik. Igyekezetét beárnyékolja egy rég elvesztett családtagjának gyásza is, és Eszter már
sejti, hogy elsősorban ezzel a családi örökséggel kell megbirkóznia ahhoz, hogy (talán életében
először) elfogadja magát.

Konzulens, technikus: Kovács Zoltán