Erósz a szerelem és a vágy istene a görög mitológiában. Ő lobbantotta lángra Uranoszt és Gaiát, így egyesült a föld és az ég... A pajkos ifjú hátán tegez feszül, amelyben azok a nyilak sorakoznak, amelyekkel bárki szívét eltalálva kiolthatatlan szerelmet ébreszt a gyanútlanban... akár isten, akár ember is az áldozat, nem tud a vágy ellen tenni... Erósz tegezében kétfajta nyíl vár bevetésre: az egyikkel az örök szerelemre gerjeszt, a másikkal minden érzelmet kiolt a szívből. A valaha élt legszebb és legvonzóbb férfi, akit azonban gyakran illetünk a "keserűen édes" jelzővel, hiszen Erósz tudja a legnagyobb fájdalmat okozni nyilaival. Gyakran élvezi is a szívek megsebzését...
Behatolása kettős: a testet és a lelket egyaránt rabul ejti...
"Gyilkos Erósz, gyilkos! De minek szajkózzam ezerszer s újra ezerszer, hogy mekkora gyilkos Erósz! Mert arcomba röhög. Ha szidom, csak hízik mája! Átkozom? Attól csak kiskölyök-izma dagad. Föl nem foghatom, Aphrodité, te, azúr hab öléből fölmerülő, hogy szült nedves öled parazsat!?" (Meleagrosz verse)
A görög, latin, reneszánsz költők (de a huszadik századiak is!), sötéten ragyogó, csodálatos, erotikus, pornográf, trágár, obszcén versek bőségével adóztak és áldoztak a démoni Erósz mindent meghatározó erejének. A szabadság titokzatos és perzselő vágya árad a klasszikusan fegyelmezett verssorokból, melynek szerzői olyan klasszikusok - többek között -, mint Anakreón, Platón, a fönt idézett Meleagrosz, Catullus, Ovidius Naso, Janus Pannonius és Kavafisz - vagy ismeretlen, falfirka készítő, nyershangú poéták...
A Kettős behatolás című színházi este e költők, e versek szabadságát és merészségét megidézve, a meztelen lélek és a meztelen test merész útját a vágyott másikhoz - mutatja be. És, ahogy ez lenni szokott, mindenki mást szeret. Az érzékek zűrzavara, a test mámoros káosza, a nemek vad keveredése zajlik. Közben Erósz figyel és némán kacag, hogy nyilaival mit is okozott a halandó emberekben.
A(z) Manna Produkció előadása
Hozzászólások