Szécsi Pál és Domján Edit is megalkuvás nélkül keresték hivatásuk határait. Domján Edit felejthetetlen tehetségű színésznő, Szécsire sokan úgy emlékszünk, mint egy kihajtott gallérú jampira, de a dalszövegekből egy mély gondolkodású férfi alakja rajzolódik ki. Domjánnal való találkozása valóban két összeillő ember találkozása volt. Szerettek élni, és ez az életigenlés hatja át az előadást is. De sorsszerű találkozásuk után velük együtt kell megértenünk, hogy nem sikerülhet... elégnek ebben a szerelemben.
A Váradi-Keller páros, mint mindig, most is fantasztikus volt... Keller ugyan egy kicsit túljátszotta a "szenvedõ" Szécsit, de különben jó volt, különösen az, amilyen hirtelen tudott váltani a "hétköznapi" és a "színpadi, jampec" Szécsi között.
A darab egyébként nekem egy kicsit zavaros volt, talán azért, mert viszonylag fiatal vagyok, és nem sokat tudok se Szécsirõl, se Domján Editrõl; de különben jól van megcsinálva. Minden dal a "helyén volt", egyáltalán nem éreztem õket erõltetettnek. Az is tetszett, ahogy a végén feloldották a drámai hangulatot... :-) (Talán egy kicsit giccses is volt, de nekem akkor is bejött! :-D)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások