Két egyszerű történet: egy vadőr, egy nő, tehát egy nő és egy vadőr története, akiknek addig szigorúan szabályozott élete egy ponton túl folytathatatlanná válik, mely folytathatatlanság felismerése, a felismerés tragédiája és a tragédia végkimenetele adja a történet gerincét - mese felnőtteknek hattyúnyakról, várúrnőről, kegyelemről, annak nélkülözéséről, nélkülözhetetlenségéről.
A társadalmonkívüliség extrém figurája, a vadõr Lady Chatterley szeretõje lesz, megkísérti Agota Kristof A lift kulcsa címû novellájának hõsnõjét is, Krasznahorkai László Herman-ja azonban sokkal deviánsabb személyiségével rettent el. Pallag Márton példás deklamációval, mondatról mondatra gondosan kidolgozott értelmezéssel vezeti fel a veretes textust, lépésrõl lépésre tárja fel egyre életidegenebb alakjának torz lelkületét.
Widder Kristóf a csapdába szánt vadakat az avarban hengergõ táncosok pregnáns gesztusaival jeleníti meg. Hegymegi Máté, Nagy Norbert és Horkay Barnabás, a pantomimikus eszközöket színészi szuggesztióval hatványozza, késõbb a rendõr, az orvos, a gátõr szerepében tovább sûríti a szituáció drámaiságát. Mintaszerû a jelenet szerkezeti felépítése, a visszafogott tempó által fokozott feszültség. Úgy ragad el, úgy ejt csapdájába a történés, ahogy az emberi préda nyakát bénítja meg a hattyúnyakú csapdavas. A bátor témaválasztást a kimunkált koncepció érett rendezõi hozzáállással hitelesíti.
Lassan forgó korongon állva monologizál a házi õrizetben tartott feleség. Kádár Lilla szavait himnikus zene kíséri a távolból, késõbb két férfihang szólamai fölött, megejtõ tisztasággal el is énekli a szárnyaló dallamot. Czakó Máté féltékeny férje elõször csak a liftkulcsát veszi el, aztán, serény orvosi közremûködéssel, lába után hallásától, látásától is megfosztja. A morbid szörnyûség, a stilizált forma révén, emelkedettebb értelmezést nyer, letaglózó hatása azonban így is érvényesül.
Feloldásként a nagyszerû együttes zenekarrá alakul, éteri hangon, behízelgõ angolsággal, könnyed frazirozással, mennyei hosszúságú percekig énekel. Elhallgatnánk napestig, de ettõl a varázslatos produkció emléke talán még erõsebben megmaradna bennünk.
Kemény elõadás, két nagyon jó történetet ismertem meg, mindkettõt a fõszereplõ meséli, a társak a testükkel kísérik az elhangzottakat, nagyon jó mozgások és felejthetetlen képek vannak, a száraz falevél szaga betölti a nézõteret, szó szerint, ugyanis abban játszanak, síkság és erdõ, a két kulcshelyszín, nagyon jól átadják a hangulatát. Kemény, elgondolkodtató szöveg és látvány.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások