Karnebál

Caragiale darabjainak világa különböző. A társadalmi ranglétra csúcsán Az elveszett levél vidéki politikusjelöltjei állnak, a Zűrzavaros éjszaka külvárosi kereskedői már sokkal lejjebb vannak, a Farsang szereplői pedig az igazi társadalmi-nyelvi mélypontot képviselik. Ez utóbbiban a helyszín a külváros, a mahala. Maga a szó is nem véletlenül - török eredetű. A város, sőt: a főváros peremén élnek a török, görög, örmény, zsidó, bolgár kiskereskedők, saját foglalkozással, kultúrával, hozzá tartozó életstílussal és persze nyelvvel. De itt laknak az elszegényedett, föld nélküli parasztok, a máshonnan betelepülők is, akik mind vágyakozva tekintenek a fővárosi úri negyedei, a kis Párizs szíve felé. A 19. század második felének bukaresti külvárosát egy soknemzetiségű, saját kultúrával, nyelvvel, életmóddal, építészettel bíró, elsősorban kereskedéssel foglalkozó réteg jellemzi. Még azt is jószerével nemzetisége határozta meg, hogy ki mivel kereskedett. Ma ugyanezt a külvárost elsősorban a cigányság és az elszlamosodott munka nélküli munkásosztály lakja, ugyanolyan specifikus kultúrával, mint száz-százötven évvel ezelőtt.

Nyelvében él a nemzet, a mahala pláne. A Farsang szereplői igazi nyelvi karneválban lubickolnak. A darabot román anyanyelvűek is szótárral olvassák, példa erre a dráma egyik román nyelvű kiadása, amely bőséges szószedetet tartalmaz. Nyelvében ott vannak a kor reáliái: az üzleti világ, a foglalkozások jószerével mind török-görög: a szerelmi ügyletek szókincse franciás rontott francia persze, mert a külváros nem tud jól semmilyen nyelvet, az anyja nyelvét sem, csak utánoz. A kor hivatali nyelve, az ehhez kapcsolódó foglalkozások, valamint a katonai rangok megnevezése a legarchaikusabb, egy nyelvben (társadalomban, politikai rendszerben) ezek cserélődnek a leggyorsabban. A kártyajátékok, kártyavetés nyelve törökkel kevert francia. A darab helyszíne a "fodrászéria" kiváló drámaírói választás: itt aztán lehet keverni az arisztokratikus rontott franciásat a legalantasabb népséggel, itt együtt van a centrum és a periféria is, hiszen ez nem valami belvárosi úri szalon, itt bizony tyúkszemet is vágnak, fogat is húznak. A táncok, az egyes ruhadarabok, jelmezek megnevezése megint csak a (rontott) francia. És a nevekben él a nemzet: a szereplők nevei jószerével mind törökök, és hihetetlen írói furfanggal vannak megkreálva. Színpadra fordítani e mahala nyelvi világát lehetetlen. De muszáj.

Parti Nagy nem szavakat fordít, mint a filológusok, mert akkor annak a Másiknak (az adott drámai szöveg világának) a megismerésére törekedne. (Azt gyanítom, filologizálni nem is lenne képes. Ahhoz tudnia kellene például románul.) És nem csak világot fordít, mert akkor adaptálna, és teremtenie kellene egy egységes, koherens közeget. Teatralitást fordít.
Absztrakt és teátrális nyelvi világot teremt. a nyelv teatralitásának eszközével teremet meg - magyarul tulajdonképpen (szerintem) először - egy eddig ismeretlen Caragialét. Mert Caragiale összetett nyelve és a benne rejlő teátrális lehetőség eddig nem tudott megszólalni magyarul. A Karnebál Parti Nagy írói és drámai életművének része. A magyar Caragiale-recepció mérföldköve.

A(z) Csiky Gergely Színház előadása