Gyabronka Józseffel közösen létre hozott irodalmi estjein eddig megtudhattuk, hogyan lett kutyátlanból kutyatartó (Hatlábú-est, IBS Színpad), és hogy a töltött káposzta miért tejföllel az igazi (Konyha mazurka, IBS Színpad). A karácsony közeledtével a gondolkodó Bächer a mi kedvünkre és szórakoztatásunkra egy igazi családias, ünnepváró estére hív.
"Azon az utolsó utáni karácsonyon nem volt sajtos, de különben éppen úgy volt minden, mint annak előtte.
Éppen úgy megindult a vásárlási hadművelet már hónap közepén. Éppen úgy eltetettünk három láda sört a boltban, hogy ne igyuk meg az ünnepek előtt. Éppen úgy jártunk föl-le, ingáztunk a boltok, piacok, és a lakás között fáradhatatlanul. Éppen úgy megvettük a pulykát a nagycsarnokban, ahol az ő utolsó sétája is esett, lassan, apánkba karolva ment, keservesen, de még egyszer szét akart nézni az élet katedrálisában.
Megvettem a fát, jó nagyot, hazacipeltem, megfaragtam, felállítottam, kikötöttem, s kezdtem rácsévélni a jó kis lámpafüzéremet. "Megőrültél?! Mit csinálsz?" harsant ekkor a kétségbeesett kiáltás. "Minálunk mindig igazi gyertya ég! Nem ilyen ronda mű-izé!" Mondom, hogy mert tinálatok még soha nem égett le a fa. És ez a mű-izé ez nagyon is szép, és megvan már hetven éves, nézzétek ezt a két égőt, ez még Lonci nénié volt."
A(z) Tárogató Úti Színpad (volt IBS Színpad) előadása
Hozzászólások