Fejes Endre 1962-ben írott regénye a maga korában nagyon népszerű volt. Ma már kevesebben olvassák, pedig azt hiszem, mondandója, irodalmi értéke ma is érvényes. Az ebből készült színpadi változatot még sosem mutatták be, legjobb tudomásom szerint. Ellenben zenés változatát számtalanszor. Eredeti műfaji megjelölése szerint a "Jó estét nyár?" zenés dráma. Nem musical és nem zenés játék. Mi igyekszünk ehhez tartani magunkat. Ez egy tragikus, keserű történet, mely a hatvanas évek Magyarországán játszódik - egy harmonikus életre alkalmatlan világban. az emberek frusztráltak, magányosak, boldogtalanok. Kitörésre képtelenek, szenvedélyeket elfojtva őrlődnek mindennapjaikban. Ma azt hiszem, még izgalmasabb, ha úgy tetszik, aktuálisabb a darab bemutatása, mint a szocialista években volt. Már jobban tudjuk, érezzük a bőrünkön, mit jelent az anyagi, az egzisztenciális kiszolgáltatottság. A mi világunkban is nehéz az érvényesülés. "Ha többre vágysz, hazudd magad másnak, mi vagy! Igazi énedet rejtsd el, nem kíváncsi rá senki!" És a VIII. kerület egyik alagsori lakásából megindul egy Fiú "boldogságot" próbálni? Mozaikszerűen szerkesztett a darab. Jelenetszilánkok, szerepek alkotják az egészet - egészen filmszerű az a "schnitt-technika". Rövid jelenetek sorozatából épül el a mű. Előadásának ez egyben a legfőbb nehézsége: villanásokban, kihagyásokkal elmesélni egy történetet. Két-három villanásban kell megmutatni egy embert, egy sorsot - illetve néhány fragmentumból kell elképzelni, megérteni egy életet. Rendkívül szép és komoly színészi, illetve nézői feladat. Koncentrált jelenlétet kíván a színpadon és a nézőtéren is.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások