Jadviga párnája

színmű, magyar, 2012.

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?

Závada Pál 1997-ben megjelent, naplóformában írt regénye, a Jadviga párnája a jelenkori magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak egyike, mely egyszerre szerelem-, család- és falutörténet.

A naplót eleinte Osztatní András (Ondris) írja, esküvője napján kezdve a bejegyzéseket. Halála után felesége, Jadviga is beleír, majd második gyermekük, Miso is, akinek cseperedése amúgy is érdekes fejezetekkel gyarapítja a naplót.

A szlovákok lakta magyar faluban játszódó naplóregény az első világháborútól a szlovák nemzeti ébredésen, a magyar Tanácsköztársaságon és a második világháborún át ível, és utolsó szereplőjének sorsával eljut a közelmúltig. Szerelem, kiszolgáltatottság, árulás és a huszadik század végzetszerűségei irányítják a szereplők sorsát a nagy nyelvi leleménnyel megírt regényben. Mindemellett szociografikus hűséggel ábrázolja a mindennapokat, történelem alatti történelmet.

A(z) Orlai Produkciós Iroda előadása

Bemutató időpontja:

2012. október 12., Orlai Produkciós Iroda

Stáblista

Hozzászólások

8/10
FElepHánt 2012 nov. 17. - 17:15:27 8/10 Előzmény apollinare
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

JADVIGA PÁRNÁJA Hargitai Iván Orlai Produkció Belvárosi Színház
A Magyar ünnep sikere után, Závada Pál ismét értõ kézzel dramatizálta regényét, ráadásul most a köztudatba annak idején szupernovaként berobbant elsõ könyvét. Az ötven évnyi történelmi háttér, a szlovákajkú környezet, a szereplõk különleges karaktere egyaránt érzékletesen jelenik meg, gyönyörûséges mondatokban mentõdik át a csodálatos nyelvezet is.
Hargitai Iván rendezése kétarcú. Erõsen kifogásolható a szereposztás: a címszereplõ szélsõséges ösztönlény, elementáris öntörvényûsége nem kvadrál Ónodi Eszter líraibb egyéniségével, Pál András viszont sokkal keményebb karakter, mint a sokat tûrõ, gyenge jellemû férj, ráadásul a nagyszerû ifjú színész indokolatlan hangoskodása tovább élezi ezt az ellentmondást. A regény atmoszférája mégis megteremtõdik. Cziegler Balázs mozgatható elemekkel variálható díszlet-ácsolata jól kihasznált, izgalmas játéktér, a koreográfikus
betétek és kórusok ügyesen távolítanak el a naturalitástól. A rendezés tempója, a színészvezetés, a térbeli mozgatás korrektül funkcionál.
Lábodi Ádám narrátora szóban-énekben egyformán szuggesztív, Pokorny Lia két egymástól igencsak távolesõ figurában jeleskedik, Lukáts Andor alakítását zsigeri hitelesség fémjelzi. A keretjáték kissé félkegyelmû Misójától a délceg csábítóig ível Gáspár Sándor bravúros szerep-hármasa, szemvillanásnyi nyíltszíni váltásokkal. Triumvirátust alkot Szikszai Rémusz Rendõrkapitánya, az ÁVH-s Kurilla nyomozó és a Fényképész utókorá-ból ismert Buchbinder-fiú, az utóbbi idõben autentikus rendezéseivel is feltûnõ színész a produkció
legjobbját nyújtja.
Sír a tárogató, ércesen jajong a szoprán-szaxofon, Szokolay Dongó Balázs zenéje meghatározó erõssége a tragikus csúcsokat érintõ cselekménynek. Minden pillanathoz adekvát akusztikus hátteret alkot, a szenvedély, a fájdalom, a duhaj öröm és a hosszan tûrt szenvedés hangzatai átszellemült poézissel lebegnek: ritkán hallható ennyire pontosan illeszkedõ, ennyire szívbe markoló színpadi zene.
Orlai Tibor bámulatos színházteremtõ munkássága ezzel az elõadással, messze meghaladva a népszerû szórakoztató stílus határait, a legkomolyabban értékelhetõ mûvészszínházak közegébe lépett. Produceri tevékenysége az utóbbi évek kimagasló alkotói teljesítménye, a széles nézõtábor mellett a vájtszemû ínyencek érdeklõdését is felkeltõ Jadviga párnája pedig a pályájának eddigi tetõpontja.
apollinare 2012 okt. 30. - 14:07:03