Az előadás a mai magyar társadalom egyik fontos jelenségét, a kivándorlást mutatja meg. Jól ismert karakterekkel találkozhatunk, olyan élethelyzetben levő emberekkel, akiknek problémái különböznek, a választott megoldásuk azonban ugyanaz: otthonuk elhagyása, életük újrakezdése egy másik országban.
Most tették fel a YouTube-ra, nézzétek meg!
7 éve volt a darab bemutatója, de ma is aktuális minden sora. Rövid jelenetek rólunk, magyarokról. Itthon és külföldön. Humoros, fájó, vicces, bántó és igaz.
Élmény az előadás.
8 eve elek Svedorszagban, a Katona a kedvenc szinhazam, evidens volt, hogy elobb v utobb lassam ezt a darabot...
Erdekes volt, s bar akadtak jelenetek, amelyeknek nem jott at az uzenete, osszessegeben nagyon tetszett...
"Nem akarom befogni a pofam, es azt sem akarom, hogy a gyerekemnek azt kelljen megtanulnia, hogy be kell fognia a pofajat..."
Reszemrol ennyi...
Összességében tetszett, változó színvonalúak voltak a jelenetek, de több is nagy hatással volt rám. Tetszett a skype megjelenítése a darabban például: nagy lelkesen szokták általában a skype-ot emlegetni, hogy milyen csodálatos, hogy így tarthatjuk a kapcsolatot a távolban élõ szeretteinkkel, de a darabban nagyon is érezhetõ volt mind a két jelenetben ennek kétdimenzióssága (persze mind a kettõ túlzásokra épül, de ettõl is színház a színház: szenilis öreg néni "beszélgetése" hongkongban dolgozó tanár fiával vagy a házaspár beszélgetése, amikor a nõ bejelenti, hogy intézetbe adta a gyereküket, mert otthon nem volt munkája és amikor végre kapott Ausztriában, akkor nem tudta volna hova tenni õt). A meleg párnál nem volt szó arról, hogy emiatt emigrálna az egyik tag, egyértelmûen ki lett mondva, hogy a pénzért és a jobb körülményekért, mégsem "bántam" vagy éreztem feleslegesen erõltetettnek, hogy meleg párról van szó: a házasságkötésük pl. megrázó volt a számomra, ahogy hangtalanul kivetítették a homofób örjöngõket. Érdemes megnézni, elgondolkodtat, akár arról is, hogy mit jelent a haza manapság.
Nekem nagyon bejött a darab, találó jelenetek, kiváló alakítások, sok poén, ötletgazdagság. Fontos téma, mégsem agyalunk rajta.Nem éreztem helyénvalónak viszont Elek Feri transzvesztitáját(vagy mi?), annak mi köze volt a témához, nem vágtam az érettségi tablót mint hátteret(Novák Péter érettségizõvel pl.), de nagyon tetszett a sok bõrönd, a díszlet, a pergés. Meg ahogy Jordán Adél rázza a hátsóját, állati! És Kiss Eszter gyönyörû! És miért nem a Tasnádi-hal mondta a telefonba, hogy lemerülök?
A téma annyira frekventált és aktuális, hogy nem értem, miért kell az idõt nem odaillõ, dolgokkal elfecsérelni. Mintha a rendezõnek az lenne a gondja, hogy ezt a másfél órát valamivel kitöltse. Mert valóban szörnyû lehet az egybekelõ meleg pár meg nem értése és érzelmi viharai, de nem e miatt mennek dolgozni a magyarok külföldre. Ráadásul kifejezetten ízléstelen, hogy a rendezõ még poénkodik is a homoszexuálisok rovására. Ahogyan nem tartottam viccesnek, hogy külföldön "véletlenül" három magyar kerül egy rendelõbe (ez a vicc egy vásári komédiában talán elmenne), és az sem idevaló, hogy az intézetbõl kivett gyereket visszaadják - még ha megtörtént is a valóságban.
Tudom én, hogy a rendezõ azt kívánta bemutatni, nem csak anyagi gondok miatt hagyják el honfitársaink Magyarországot, hanem az intoleráns közeg miatt is, de darab után folytatott kitûnõ színházi beszélgetésbõl kiderül, rengeteg egyéb ok maradt ki a fölösleges, máshová való jelenetek miatt.
Máté Gábor nyilatkozata szerint azért írta ezt a mûvet, mert a hasonló témában hozzá beadott színdarab nem volt megfelelõ. Na, hát akkor az milyen lehetett...
Most látom, h pont a saját helyén nem írtam az Illaberekrõl, más topikokban érintõlegesen. Itt és most: nagyon jó, nagyon eleven. Nem kiérlelt, mert nem vegytiszta irodalmi/mûvészeti alkotás és mert "menet közben" született/írták: erejét, hatását éppen ez adja. Jó példa rá, h tisztán politikamentes színház nincs, másfelõl a Katona színvonalán az egyik legaktuálisabb társadalmi kérdést megjelenítõ produkció (vagyis ez) nem válik a napi brosúrapolitizálás terepévé. Az életünk része. Azok a szerencsések pedig, akik olyan elõadást látnak, amit Veiszer Alinda moderálásával "közönségtalálkozó" követett, és ott is maradnak, szinte az elõadás folytatását élhették-élhetik meg: valós életpályák, emberek, családok sorsa elevenedik meg interaktív beszélgetésekben: ki, mikor, miért távozott, mit csinál, meddig tervezi stb. Ez utóbbi szakaszt valóban az élet írja, folyamatosan. Elõadás + "elõadás-after" = 2 az 1-ben: teljes, kerek élmény. Fájó élmény. Kell.
Napjaink igen aktuális témája a kivándorlás. Merthogy itthon nem lehet az egyrõl a kettõre… De a darabból az is kitûnik, külföldön sem fenékig tejfel a magyarnak. Fõleg ha a gyökértelenség a nyelvtudás hiányával is párosul. Ám van külföldi, aki meg épp a rendet megunva a magyar káoszt élvezi (vajon meddig?). A sok groteszket felmutató darab nagy érdeme, hogy nem áll egyik oldalra sem, viszont bravúrosan él a magyar humorral: pl. amikor a meleg nõgyógyász a prostit kezeli mikor betoppan a szobafestõ - és mindenki magyar. Nagyon életszagú, nagyon jó - és ilyen színházat is csak itthon élvezhetünk.Szóval nem kell azt a kivándorlást úgy elhamarkodni...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások