Márai Sándor 20 éves volt, amikor 1920-ban egy berlini teaszalonban először randevúzott az ugyancsak 20 éves Matzner Ilonával. „Úgyszólván nem is beszéltünk még személyes dolgainkról, s már kissé gondterhelten ültem mellette, bámultam a táncot, s arra gondoltam, miből élünk majd meg. A megismerés, a tökéletes megismerés sohasem idill. Szomorúan baktattunk haza.” - írta később Márai. 66 évig maradtak együtt.

A házasság a kölcsönös szerelem ellenére nem indult jól, Lolának balsejtelmei voltak. „ Az első hetekben sokáig sírt, érezte, hogy valami nincs rendben. Mint valami öreg férj zsörtölődéssel kezdtem házassági pályafutásomat, ötletszerűen jártam haza, gyakran megsértődtem, lármáztam. Lola csillapított, mint egy gyermeket.”

Mivel több időt töltöttek külföldön, családjuktól távol, mint itthon, hamar megtanulták, hogy egymásra vannak utalva. Kezdettől szerettek volna gyereket, de csak közel húsz évvel megismerkedésük után született meg fiúk, Kristóf. Örömük nem tartott sokáig: a kisfiú néhány hetes korában meghalt. A veszteség Márait legalább annyira megviselte, mint Lolát. Talán a traumának is köszönhető, hogy házasságuk ebben az időben megromlott, eltávolodtak egymástól. Márai rövid szerelemi kalandokba bonyolódott, többek között Tolnay Klárival és Mezey Máriával.

Sok helyen éltek, de legjobban Nápoly melletti lakásukat szerették, ahonnan 80 éves korukig mindennap lejártak úszni a tengerre. 1980-ban költöztek San Diego-ba, Lola ekkor már betegeskedett. Márai, aki fiatalon keveset írt feleségéről, innentől neki és róla írt a legtöbbet. Leírta, mennyire szép szépnek látja feleségét, így öregen és betegen is. „Nem tudtam eddig, hogy ennyire egy velem, teljes testi és lelki közösség. Hatvankét éven át éltünk együtt, volt szerelem, harag, minden, ami a közös életből múlhatatlanul következik, de azt, hogy ennyire összenőttem vele, eddig nem tudtam.”