A koreográfus mindig is vallotta, hogy a kortárs nem idő-kategória, nem azáltal valósul meg, hogy a jelenben megtörténik, hanem minőség-kategória: jelenidejüségét az idő-folyamban változó múlthoz és jelenhez fűződő aktualitása adja. Az Ideiglenes cím, a TranzDanz-story egyik legjelentősebb darabja, a fenti koncepció jegyében kerül színpadra 2007. őszén a Trafóban, a hazai kortárs tánc és jazz-zene emblematikus szereplőinek előadásában.
A hajdani szüzsében foglaltaknak megfelelően, most sem kívánok többet elárulni a darabról, mint akkor: Az összes szereplő egy-egy saját történettel érkezik az előadásra, amelyek a szereplők élettörténete, neveltetése, kultúrája, személyes tapasztalatai és meghatározottságai, vonzalmai és elutasításai, érdeklődési körei és pillanatnyi emóciói által meghatározottan különböznek egymástól. A nézők is magukkal hozzák egyéni "történeteiket", hétköznapjaikat, végül is az életüket...
Az erősen fragmentált, előadás során a szereplők és a néző világai metszik egymást (vagy összeadódnak), asszociációk generálódnak, emlékek ébrednek, az érzelmek elsodornak - így jönnek létre az adott előadás személyes, aktuális, talán mindenki számára más - más "történetei".
A darabban elhangzó szövegtöredékek Eszterházy Péter Daisy címmű librettójából származnak.
Díj:
1992 Bagnolet ADAMI Díj, Zenei Különdíj
1993-ban Legjobb Alternatív Produkció
A(z) TranzDanz Társulat előadása
Hozzászólások