"Ez a darab számomra a belső törvények harcáról szól. A küzdelem az emberi természet bonyolultságában rejlik: önfeláldozó és egyben bosszúszomjas, mindent fölülmúlóan szeretni és engesztelhetetlenül gyűlölni képes, életet adó, mentő és kioltó. Génjeiben, természetében hordozza életútját? Szabad akarata által meghatározott lény, akinek van lehetősége arra, hogy tudatosan és szabadon válasszon az alternatívák közül, de valóban létezik szabad akarat, ha az alternatívákat nem ő állítja fel? Rendezésemben egy nyitott szerkezet létrehozására törekedtem, amelynek célja, hogy a nézőket aktivizálja, kérdéseket indukáljon bennük. Az előadás a drámai szöveg (Euripidész: Médeia) dramaturgiai ívétől elrugaszkodik, azonban egy non-verbális, vizuális, auditív, metaforikus nyelvezetben a dráma mélységét törekszik eljuttatni a befogadóhoz." (Bezsán Noémi)