A díszlet szükségképpen minimális, pedig már azzal dicsekedhet a tanyaszínház, hogy ekhós szekerüket nem szamár, hanem traktor vontatja. Egy nagyobb dobogó mögött egy kisebb, azon túl pedig egy szabályos házfal. Nincs festői nyomorúság, csak praktikus egyszerűség van. Puskás Zoltán rendező, aki a díszletet és az egyszerű jelmezeket is tervezte, azonban illúziókeltőn használja ezt a teret. Szinte semmi sincs, amivel egy musical hatni szokott. Nincs látványos, tarka folklórműsor, helyette Lavro Gyenes Ildikó koreográfiája szikár erővel hat. Ezúttal Anatevka tényleg nagyon szegény falu, a gazdag mészárosnak is csak egy tréfás hastömésre futja. Nem bíbelődnek mikroportok elrejtésével, a színészek szája elé belógatott mikrofonokat használnak. A játszók nagyon fiatalok, és külsejük öregítésére se fordítanak hiábavaló igyekezetet, minimális jelzésekkel beérik. A darab így is megszólal, a puszta játék, illetve a játékot átható akarat, közlésvágy által. Egyszerű eszközök, nyilvánvaló gesztusok hatásosak lesznek attól, hogy komolyan gondolják őket, no meg attól is, hogy összhangban vannak, egységes jelrendszert, stílust alkotnak. A néző lassanként megfeledkezik a kezdetben zavaró tényezőkről, és belefeledkezik a történetbe, megszereti a figurákat meg azokat is, akik játsszák őket. Kiváltképp a kedélyes-bölcs Tevjét alakító Vukoszavljev Ivánt, az elmélyülten komoly Goldét adó Földi Lillát, a langaléta termetét szellemesen használó Mészáros Gábort Mótel Kamzojl szerepében, a Lázár Wolfot mulatságosan megjelenítő Huszta Dánielt. Zappe László (Népszabadság)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások