A pohár tele van.
Színültig.
Már csak egyetlen csepp hiányzik.
Páciensei közül pedig a legragaszkodóbb éppen ezen a napon, és éppen ebben az órában jár terápiás kezelésre. Problémájának alaptünete: az empátiahiány és az állandó beszédkényszer.
Így alkotnak ők családi hármast: a beteg doktor, az ápolónő és a tulajdonképpen makkegészséges páciens, aki folyton beszél, beszél és beszél, olyan sokat beszél, hogy egy idő után az szinte már majdnem olyan, mint a csönd. Ezt a "csöndet" töri meg, egy egészen váratlan pillanatban a beteg, de talán jobb volt, addig míg hallgatott. Kinyílik ugyanis a kapu, melyen át, csak árad a mindeddig bent tartott zűrzavar, elárasztja a lakást, kell hozzá legalábbis vödör és törlőrongy.
Az idő igen furán telik, néha mintha megállna, máskor meg, mintha hetek múlnának másodpercenként.
És van valaki akit a három emberből csak egy lát. Ez a valaki az oka mindennek. Persze szigorúan analitikus szempontból. És ez a valaki egy szép napon szintén megjelenik.
Havanna elképesztően messze van ettől a rendelőtől, bár az ablakon gyakran süt be a tavaszi napsugár. Mégis, valahol ott az esély, valahol mindig ott az esély...
A(z) Thália Színház előadása
Hozzászólások