Csöng a telefon, csöng és olyan különösen csöng, mintha ismerős hangon csüngne. És az anyósom fiatalabb, mint a Feleségem, fogja és lehúzza magáról az időt én meg tökölődök itt a hülye lányával, a táncaival, a nyitott vécéajtóival, a lánya hülye apjával, aki azt állítja, hogy csőre töltött pisztollyal a párnája alatt alszik el, a konyhából meg előjön a szőke herceg harminchárom foggal a szájában, házasságunk első pillanatától hordja magában a bosszút, azt hiszi, nem tudok róla forralja. A kömlődi halászlében arányosan, hogy szét ne főjön. Mindenben hogy a legjobb pillanatban kapja meg a legjobb ízeket a bosszú. Kifőtt a bácskai & ndash; - eddig nem tudtam, mi az élet most már tudom, mi az élet - ha tudja, árulja el nekünk is, mi az élet - egy véget nem érő sikoltás, ez az élet - már csak ez hiányzott a zongoraleckék, a tánclépések, a gyerekfelsírások a morgások, pofoncsattanások mellé a véget nem érő sikoltás kérdem én, józanésszel, minek nekünk még egy zongora, mi több, egy zongoratanárnő, valakinek fel kell sikálni a vért, nem maradhat ott, hogy néz ki egy fürdőszoba véresen.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások