Trafó és Thurzó. Távolabb semmi nincs egymástól. 1935. a regény ideje, Nappalok és éjszakák címmel. Konsztantyin Szimonov hasonló címűje miatt lecseréli a címet. Joggal. A sztálingrádi csata és Thurzó, született Rutterschmidt túl messze van. Avagy mégse. Háború ez is, az is. Kis túlzással. Thurzó soproni kulőr lokállal díszített 43’-as regénye, egy tanár, egy színész, egy berlini nő szerelem alatti/fölötti melodrámája nem is áll olyan távol egy Fassbinder film kulőrjétől. Két fiú/fér/fiú és egy idős nő kifundálhatatlan hálója. Halak és hálók. És halászok. A díszlet Sopron. Zárt városka. Iskola. Színház. Garniszálló.
A kérdés : miért? Miért választom ez a regényt színháznak?
Van még egy Nappalok és éjszakák. Csehov Sirály című darabjában, Trigorin kötetének címe. Ebből üzen egy sort Nyina a beérkezett írónak: „Ha egyszer szükséged lesz az életemre, akkor gyere és vidd.” Nos, ez érdekel. A szükség. Az élet. A ’vidd’. A felszólítás. Mi van, ha nem ajánljuk fel az életünket, de elviszik? Mi van, ha felajánljuk, de nem élnek vele? Mi van, ha elvisszük a magunkét a másik elől? Értik? Egy egyszerűnek ’látszó’ melodráma. Gyere velem horgászni, mondja a halász a kukacnak! Mi sül ki ebből? Kisülés. A színészi elektromosság a tárgya a vágynak.

Az előadás meztelenséget és vaksötétet tartalmaz.

A(z) Trafó előadása