Mi lehet az oka, hogy a hetvenes években szinte egyszerre, de egymástól függetlenül két mű is a zene, mégpedig a közérthető zene nyelvére fordította a világ legrégibb és legszebb történetét, a Bibliát? Talán az a tény, hogy kultúránk alapműve évtizedekig méltatlan mellőzöttségbe kényszerült. Generációk nőttek fel úgy, hogy legfeljebb érintőleges ismeretséget kötöttek vele. Pedig jellemformáló tanításait, kristálytiszta mélységű történeteit egyetlen társadalom sem nélkülözheti. Hit nélkül - valamilyen hit nélkül - az emberiség a vesztébe rohan. És ha éppen a zene az az eszköz, ami célba juttatja az üzenetet, és eltalálja az ifjú és idősebb nézők szívét - hát akkor szóljon a gyönyörű, fiatal zene!
A(z) Vörösmarty Színház előadása
Hozzászólások