A színpadon két fiatal előadóművész és a három legélettelibb, legérzékenyebb olasz színész látható; a zenét Panaiotisz Velianitisz, a számítógépes zene egyik görög úttörője jegyzi

A Godot-ra várva „a világ romjain“ játszódik, egy hozzánk többé-kevésbé közeli jövőben, amelyben begyógyulatlan minden jelenlegi és múltbeli seb. Ugyanez érvényes a várakozásokra is... Az emberi létnek e határán melyek a lehetséges minimum-feltételei az élhető, emberhez méltó élet újraindításának? A Godot-ra várva két lehetséges választ kínál. Az első, hogy kommunikáljunk és együtt éljünk az előttünk álló Másikkal, minden akadály ellenére, akkor is, ha az akadályok félelmetesnek tűnnek. A második, hogy kommunikáljunk a bennünk lévő Másikkal, az elfojtott vágyak és félelmek, az elfelejtett érzékek és ösztönök e kifürkészhetetlen, sötét területével, az állati és az isteni régiójával, ahol megszülethet az őrület, az álom, a láz- és a rémálom.

Az utat próbáljuk megtenni a bennünk lévő és a kinti Másik felé, szembenézve magunkkal, illetve eltávolodva magunktól. Ezen az úton igyekszünk járni nap mint nap. Mire várva? A halál béklyóitól való szabadulásra? A találkozásra az Emberivel, arra, hogy ember többé ne alázzon meg embert? A Semmire vagy a Várakozásra, ahogy gúnyosan Beckett mondja?

De elképzelhetjük-e az emancipált embert anélkül, hogy lebontanánk falainkat, amely elválasztja a „belsőt“ a „külsőtől“?

Rendező: Theodórosz Terzopulosz

Színészek és közreműködők:

(többek között) Paolo Musio, Stefano Randisi, Enzo Vetrano,
valamint Giulio Germano Cervi, Rocco Ancarola

Copyright: Editions de Minuit
A szöveget olaszra fordította: Carlo Fruttero
Rendezés, díszlet, light design, jelmez: Theodórosz Terzopulosz
Eredeti zene: Panaiotisz Velianitisz
Dramaturgiai tanácsadó, rendezőasszisztens: Michalisz Traitszisz
Színésztréning - Terzopulosz-módszer: Giulio Germano Cervi
A díszlet az ERT díszletműhelyében készült
Fotó: Johanna Weber