„Mostanában jártomban, keltemben, találkoztam közvetlen közelről a szenzációval – egy puskalövéssel, amely egy igen nagy vidéknek jóformán minden társadalmi rétegét felkavarta. Itt egészen furcsának éreztem azt, hogy valahogy mindenki detektívvé lett...” – nyilatkozta Móricz Zsigmond 1929-ben, a Forró mezők megjelenésekor.

Móricz a két világháború közötti, változó világ konfliktusait, problémáit fogalmazza meg Avary László meggyilkolásának története kapcsán. Egy olyan világot fest meg, a nyírségi dzsentrik világát, ami tele van értékkel és szépséggel, de ami a jelenben már szinte életképtelen. Egy érzékelhetően eltűnő, letűnő világ, ami helyébe valami más jön, valami új, egy új korszellem, ami végigsöpör ezen a poros világon. Nem véletlenül olyan hangsúlyos motívum a regényben a homok. ,,Olyan, mint a sivatag”- mondja Móricz. A homok, ami mindenre rátelepszik, ami végül mindent befed. Másik központi motívum, ahogy ez a címből is kitűnik, a forróság. A nyári forróság, ami éjjel sem enyhül, ami rendkívül erőteljesen és tisztán szimbolizálja az emberek lelkének fülledtségét. A fullasztó külvilág azonos azzal a fullasztó, belső érzéssel, hogy itt, nálunk, körülöttünk, történt egy bűn, amit eltitkolnak, amiről nem lehet beszélni, amit ki kell izzadni.

Mert az Avary-gyilkosságot megpróbálják öngyilkosságnak beállítani, és maga a cselekmény voltaképpen e körül a konfliktus körül bontakozik ki. Van, aki bizonyos érdekek, érzések mentén, akár erőszakosan is, megpróbálja öngyilkosnak beállítani Avaryt, de a közösség ,,detektívvé lesz”- ahogy Móricz is fogalmaz, lelkiismeretből, félelemből, hisz ahogy mondják, amíg nincs meg a gyilkos, addig mindenki az, én is, te is.

Móricz figurái itt is rendkívül kontúrosak, tisztán, érthetően megrajzoltak, érzésekkel, élettel teliek, s a szereplőkön keresztül beláthatunk a kor összes társadalmi rétegének az életébe, viszonyaiba. Egyszerre korrajz, egy eltűnő világ szeretett rajza; krimi gyilkossággal, nyomozással, szerelemmel, fordulatokkal; s egyszerre egy igazi nagy író igazán nagy, örökérvényű gondolatának megfogalmazása: ,,Az egész emberiség felzúdul, mint egy megbolygatott méhraj, ha bűn történik s azonnal szabadulni akar a rettenetes és elviselhetetlen tehertől, attól, hogy bűnrészes legyen.

A(z) Nemzeti Színház előadása