"Csillagszóró és tűzijáték, varázslat és ámulat, tréfa és komoly valóság. Ezt is gondolhatja, aki Verdi varázslatos és egyben utolsó színpadi művét nyitott szívvel és füllel hallgatja. Harold C. Schonberg híres zenekritikus írja, hogy a Falstaff valóban a költészet és a zene új párosítása, mert nincs benne ária, nincsenek tablók, nincs melodráma. Ehelyett minden aprólékosan kidolgozott, gyorsan mozog, tele villanásokkal, magasrendű humorral. Verdi utolsó operájának utolsó jelenetében a ZENE egy ősi és egyben legszigorúbb formájához, a fúgához nyúl. Eleddig egyetlen művében sem komponált befejezett fúgát. De ez a fúga nem szigorú, hanem derűs. Van ebben valami jelképes és csodálatosan furcsa. Verdi, operáinak sorát egy vidám fúgával zárja le. "Ez a világ mily furcsa. Lám, mily bolond az ember. A szívét nem tudja, sohase tudja fékezni az értelem. Kacagjuk egymást. Vajon van-e ki bölcsebb lehetne...?" Egy korszak utolsó hőse, trubadúrja Falstaff, aki bár már nem fiatal, de pocakos és kopaszodó, akit megaláznak, mégis bátran kíván, szeret, és szórja maga körül az élet sóját, borsát, fűszereit, mely fűszerek nélkül szegényebb lesz, szegényebb lett a világ. Olvassuk tehát Shakespeare három Henrik-drámáját, és A windsori víg nőket! Hallgassuk nyitott szívvel és nyitott füllel a Falstaffot, Verdi utolsó opera-varázslatát!" Gulyás Dénes
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások