"Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? - nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk."
A végzet gravitációja lassan és egyenletesen húz a kijárat felé, vagy a teljes elveszés felé az útvesztő közepében. Létezik-e örökös keresés, vagy inkább csak nem akarok dönteni?
A társadalomban elfoglalt helyünket mi alakítjuk, vagy csak belehelyezzük magunkat a kijelölt kerékvágásba? (Vezető, áldozat, renegát, szolga...)
Szabad akarat- eleve elrendeltség
Több síkon és összefüggésben keressük a választ ezekre az egyetemes kérdésekre életünk során.
A célok kitűzésével adatik előttünk egy út, ami a legritkább esetben jelenik meg egyenes vonalként, inkább egy bonyolult és átláthatatlan rendszer formájában tudjuk elképzelni. A keresés alatt sokszor megérkezünk a feladás problematikájához, ami egyedi lelkiállapot és jól izolálható az érzelmek rendszerében.
A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása
Hozzászólások