„Játékaim összetörtem. Páncélom egy bohócsapka. Nő vagyok – nem író. Asszony. Értelmes és gyerektelen. Nem meddő nő, csak gyerektelen. Olyan, akiben túl sok volt a felelősségérzet és túl sok volt a gyávaság egy új emberélet megteremtésére. Magam gyereke maradtam. Kortalan, kicsit céltalan, felnevelhetetlen gyerek. Remélem, nem érem meg, hogy öregasszony legyek.” (Boncza Berta)
Csinszka (Boncza Berta) egy svájci lányintézetből írta leveleit – Ady Endrének. Verseket küldött neki bírálatért, tétova volt, a válaszban nem bízott, de „nemes idegjátékának rakétái” lenyűgözték a költőt. Írt, rajzolt, fotózott. Az előadás Csinszka házasság előtti és alatti leveleiből, naplóbejegyzéseiből és verseiből válogat, hogy megmutassa azt a nőt, aki sosem teljesedhetett be a kor költőzsenije mellett.