"... A fagyos földön, amelyből annak idején előléptek és a történetük született, most ismét találkoznak. Ádám és a bordájából megszületett nő. Már nem olyan tiszták, a tekintetükön már nyomott hagyott az élet, homlokukon ott az idő jele. A könyörtelen időé, amely illúziókat lop. Éva eldönti, hogy visszatér Ádámba, eggyé válik ismét a testével. Ott akarja megélni utolsó perceit, ott akar örök nyugalomra és végtelen csendre találni. Mindketten a másikuk sírjává válnak. A férfi pedig nem tudja, mit mondjon, a fájdalom majd szétszakítja beteg testét. A fájdalom, amely a valóságban az igazi gyönyör, amelyről a szerelem szól. És akkor a férfi váratlanul és patetikusan megszólal, hogy egész életében erre a pillanatra várt..."
A(z) Orlai Produkciós Iroda előadása
Hozzászólások