Budapest, 1919 nyara. A Vizy házaspár a kommün bukása után igyekszik mindent ott folytatni, ahol korábban abbahagyták. Vizyné örökösen elégedetlen a cselédekkel, ezért új mindenest vesz fel, a csendes, dolgos Annát. Vizyné alaposan kihasználja a lányt, aki nem ellenkezik, sőt mintacseléddé válik, már-már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés Krisztinavárosban. Udvarlója is akad, Báthory, a tisztességes kéményseprő, aki feleségül is kéri Annát, ám Vizyné lebeszéli a lányt. Annát a méltóságosék unokaöccse, Jancsi csábítja el, de néhány együtt töltött éjszaka után már nem törődik vele. A mintacseléd kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. Az úr-cseléd viszonyt, mint a társadalmi igazságtalanság jelképét a naturalizmus hozta be az irodalomba. Az elnyomó és elnyomott hagyományos szerepéhez többnyire erkölcsi tulajdonságok is társulnak: megalázottságában a cseléd a tisztaság és jóság megtestesítője. Kosztolányi azonban túl is lép a hagyományos úr-cseléd viszony ábrázolásán: megmutatja, hogy nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, hanem a függés kölcsönös, hiszen Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszíti Annát. A két esztendő eseményeit felölelő történet egyszerre nyújtja a fehérterror és a vörösterror korrajzát, az úr-cseléd viszony aprólékos rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének analízisét. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a huszadik századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napjai, Budapest román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások