Dulcinea del Tobosoról - Don Quijote szerelméről - mindent tudunk és semmit sem. Ismeretlen ismerősünk tehát, a mindig távollévő realitás, nélkülözhetetlen feltétele életünknek. Nem csak a férfiszerelem örök rejtélye, a vágy titokzatos tárgya ugyanis, hanem éltetőerőnk, minden reményünk forrása, ember-mivoltunk záloga. (Mert nem létezhet férfi, nő nélkül, mint a hogy nő sem, férfi nélkül.) Dulcinea a bennünk élő másik tehát, tudatunk lakója, ön- és világismeretünk eredője. A kérdés csak mindig az, felismerjük-e majd, ha találkozunk vele?
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások