Ám nem csak ezért ünnepeljük ma este Dózsa Imre balettművészt, a Magyar Táncművészeti Főiskola balettmesterét, egyetemi tanárt, akit a főiskola Szenátusának szeptemberi döntése értelmében mától megillett a Professzor Emeritus cím, hanem mert neve elválaszthatatlan a Magyar Táncművészeti Főiskolától. Szinte az Állami Balett Intézet megalakulása óta köze van az intézményhez. Növendék, pedagógushallgató, balettmester, igazgató, főigazgató, majd rektor volt, és közben úgy változtak meg az őt illető titulusok, hogy azok egyúttal az iskola fejlődésének elismerését is jelezték. Ezeket az intézményi változásokat, változtatásokat, legnagyobb részt az ő szakmai igényessége, következetessége hívta életre, és ehhez az ő kitartása és táncművészet iránti alázata jelentette a biztos hátteret.
Hallatlan munkabírását semmi sem tudta kikezdeni, fáradhatatlanul dolgozott, pedig volt idő, amikor egyszerre két-három helyen volt alkalmazásban. Nem láttam, hogy valami, vagy valaki ki tudta volna zökkenteni nyugalmából, pedig nyilván vele is történtek váratlan, vagy számára kedvezőtlen események. Fegyelmezett és udvarias embernek ismeri mindenki, és bár nem lehetett könnyű ilyennek maradnia, mégis bírta energiával és figyelemmel a megvalósítandó célok érdekében.
A jövő táncművészei iránt érzett, több évtizedes, töretlen hittel és energiával végzett munkáját ezen az estén szeretnénk megköszönni, további számtalan születésnapot kívánva, hogy a jövő nemzedéke a gyakorlatban is megismerhesse a Mester munkamódszerét.
Boldog születésnapot, köszönjük, hogy velünk vagy! Isten éltessen, Mester!
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások