Don Juan

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

Szenvedélyeink rabjai vagyunk, szokásainké, melyek a zsigereinkbe ivódtak. A megváltoztathatatlanság önáltató kényelmével hazudjuk át életünket, felmentve magunkat a felelősség alól. Alkohol, drog, dohányzás, játék, csábítás, szex, internet, vásárlás, divat... szenvedélyeink listája végtelen. Egymáshoz való közeledésünkben valóban kíváncsiak vagyunk egymásra, vagy csak a belénk kódolt szokásaink kommunikálnak? Kapcsolatainkban képesek vagyunk-e eljutni egymáshoz, képesek vagyunk-e tényleg megérinteni a másikat? Egyáltalán, lehetséges-e mindez? Az előadás nem a megszokott színházi eszközökkel keresi a választ ezekre a kérdésekre. A furcsa állványrendszerrel felszabott térben egyszerre látjuk a múltat, a jelent, és a lehetséges jövő képét. Történetünk egyszerre szól a szenvedélyről, a hozzánk tapadt, levetkőzhetetlen szokásokról - legyen az erkölcsi önigazolás, az igaz szerelem keresése, vagy elkeseredett önpusztítás -, és arról a bűntudatos küzdelmünkről, amit a szenvedélyeinktől való megszabadulásért vívunk. Az előadás alkalomról alkalomra változik: számos pontján a színészre van bízva, hogy hogyan lendíti tovább a történetet, ezzel varázsolja egyszerivé és megismételhetetlenné az aznapi játékot. Két idegen érkezik tehát a városba, annak reményében, hogy új életet kezdenek. Szenvedélyeik azonban erősebbnek bizonyulnak akaratuknál, s amikor bekopogtat ajtajukon a lezáratlan múlt, elkeseredésükben visszafordíthatatlan döntést hoznak.

"Az értelmes előadásnak, szép előadásnak, tömör, egyórás előadásnak Jászberényi Gábor ... a kivitelezője. ... Nem akarja elképzelését beletömni a nézőbe. Könnyeden elmond egy többszörösen rétegzett, nehéz mesét. Rábízza a nézőkre, mennyit ért meg, mennyit fogad el belőle. Élvezetes este." Molnár Gál Péter

A(z) Merlin előadása

Stáblista

Értékelés:

1 szavazatból