Karácsony van - amikor a szeretet vágya felfokozódik, ám a szenvedés és magány súlya is megtöbbszöröződik. A kinti világból megrendítő hír jön: a frontokon a katonák elhagyták lövészárkaikat, a semleges zónában égő gyertyákkal karácsonyi dalokat énekelnek, egymást öleli és ajándékozza - szivarral, édességgel, kabátgombbal - francia és német, orosz és magyar katona...
Az emberség tehát nem veszett még ki egészen! A barakk kórház alkalmai lakói e hírtől fellelkesülve karácsonyfát állítanak, ajándékot készítenek, és színházi előadást varázsolnak a semmiből. S milyen végtelenül reménnyel teli lény az ember: ebben a félholt világban a rögtönzött kulisszák mögött valóságos szerelem szövődik... Közben felcsendülnek a korra oly jellemző honvéd dalok: Ha kimegyek a doberdói harctérre, Nem látlak én téged többé, Vágják az erdei utat...
100 évvel a Nagy Háború kitörése után a Turay Ida Színház ezzel a művel állít emléket a magyar katonáknak.
A(z) Turay Ida Színház előadása
Hozzászólások