Egy törékeny asszony, egy nyugtalan ember, egy agg gyermek és további hét kísérleti kórtani
lény segítségével előadja a kísérleti kórbuvár.
“Kisebb fokon mosolyt vagy sírást gerjeszteni könnyű, mert a mosoly látása és a sírás hallása
már önmagában véve is ragadós. Azonban gyújtsuk föl a nézőtéri csillárt - nincs az a kitűnő
színész, mely képes volna eredménnyel ingerelni, ha a nézők a fényben megláthatják egymás
arczait. Épp ilyen hatástalannak bizonyul a kísérleti ember ingerlése, ha tudja és érzi, hogy a
figyelem gyúpontjába került.
A buvárok eddigelé többféleképpen próbálkoztak az öntudat káros behatásaiból eredő
kísérleti hibákat kikerülni.
Voltak, akik agyalágyultakon, tébolyodottakon vagy éhezőkön kísérelték meg az észlelést. Az
íly emberek ingerlése során valóban előmutatkoztak azok a reflexek, melyeket a tengeri
nyulakon tapasztalhatunk, azonban az őrültekkel, hülyékkel és szegényekkel való bánás
sokkal több nehézséget jelent, mintsem hogy általános kísérleti módszer gyanánt divatba
jöhessen.

Kérem szépen, buvárlataim során gyakran éreztem egy ideális kísérleti ember hiányát. Végül
hosszas próbálkozások után megtaláltam azt a hystero-epileptikus cselédleányokban, melyek
egyesítik magukban a tébolyultak, hülyék és az éhezők minden előnyeit, ráadásul mindig a
kellő mennyiségben állnak rendelkezésre a Rókus-kórház nőbeteg osztályán.”
 
Kárpáti Péter húsz évvel ezelőtt írta a szöveget, mely szinte egyöntetűen elismerő
fogadtatásra talált, elsősorban az irodalomkritikusok körében. Az előadás mégse szószínház.
A társulatnak a próbafolyamat során Alida Bevk, szlovén színésznő tartott workshopot, aki a
Fitzmaurice Voicework módszeren keresztül egy olyan világba vezette be őket, ahol az
autonóm idegrendszer bekapcsolásával az automatikus, akaraton túli mozgások veszik át a
test fölött a hatalmat.
Az író-rendező ezúttal előadóként is részt vesz az előadásban.

A(z) Titkos Társulat és Trafó előadása