Csönded vagyok - avagy kötelező versek a magyar nép zivataros századaiból. A Senkisemalszik Társulat közönséggé olvadva mutatja be a magyarok klasszikus verseit, alapvető társadalmi-, illetve mentalitásbéli hiányosságokat pedzegetve. Sarkított jellemekkel, olykor fanyar hangvétellel halad az előadás, a versek mozaikokként reflektálnak és készítik elő egymást. A kezdeti cinikus mellveregetés őszinte mondanivalóvá növi ki magát. Pőrén mutatja meg a valóságot: a fiatalok menekülését, a nem odafigyelést egymásra, a képmutatást, a felületességet és önmagunk eltemetését - vagyis a nemzedékes örökséget. Végérvényesen sír a magyar: de ez az érzékenység szülte nekünk József Attilát, Adyt vagy Pilinszkyt és a többi bányarigót, akik keserédesen csicseregték mindenki fájdalmát. Bombarara-bombarara-bombarara-bom.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások