Csődcsicsergő

előadás, 2005.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Mint annyi korábbi Hólyagcirkusz produkcióban, itt is olyan figurák jelennek meg, akik szinte előadásról előadásra mindig "ugyanazok". Sokszor rekvizitumaikat is magukkal cipelik, mint az igazi bohócok. Mindig ugyanazok a személyek, mindig más és más történetben. Lelkiállapotuk változhat, személyazonosságuk nem. Ilyen a díva, a mindig az utolsó pillanatban érkező énekesnő. Ilyenek a zenekari tagokat alakító mániákus zenebohócok, akik az előadás folyamán tölcsérhegedűn, üvegxilofonon és különböző hangolású szöghegedűn játszanak. De néha olyanok, mint egy szinkron - zajbrigád. A dívára várva megszólal egy tragikomikus zenekar és kórus idegfeszültségtől vibráló operája. A művet levezénylő karmester egy ember nagyságú metronóm ingájához kikötve irányítja nem mindennapi zenekarát. Az inga néha váratlanul kileng. Olyan irányokba is, amire a legkevésbé számíthatunk előre. A darab első része rondo formában épül fel, ez a zenekari árokban játszódik. Ezután következik egy nagy generálpauza, amely lényegében a csöndnek és véletlen zajoknak partitúra-szerű előadása. A "nagy várakozás" a darab második része inkább egy fúgára emlékeztet, de jobban hasonlít a fúga eredeti jelentésére, a futásra és a kergetőzésre, mindez Thomas Bernhard szokásos gyűlölet áriáival fűszerezve.

2005 - Szegedi Alternatív Színházi Szemle: legjobb előadás

A(z) Hólyagcirkusz Társulat előadása

Stáblista

Hozzászólások