FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------- -------------------------------- CSEHOV.ZIP --- Anger Zsolt - Kaposvári KE-MK Néhány év óta, egyre-másra fantasztikus osztályok végeznek a budapesti Színmûvészetin, óriási öröm, hogy Kaposváron is termõre fordult a több, mint fél évtizedes színészképzõ munka. A most III.-os, Mohácsi János-osztály delejes lendületû, viharos tehetségû csapat! Anger Zsolt merészen gondolt egy nagyot: a négy Csehov-alapmû kulcsjeleneteibõl varázsolt, átgondolt szerkezetben felépülõ kollázst. A motívumok, a szituációk könnyedén járnak át egyik darabból a másikba, hasonulnak, avagy ellenpontozzák egymást, kiegészülnek, vagy teljesen újszerû megvilágításba kerülnek. Végre gátlástalanul lehet, az általában társalgási szentimentivel játszott Csehovon: igen! - harsányan röhögni! Hiszen ezek a konfliktusok ismerõsek, lényegében semmi sem változott száz év alatt, magunkat látjuk a színpadon vergõdni és ez bizony, ebben az elõadásban, Anton Pavlovics szavaival élve: "hallatlanul mulatságos"... Nincs nagyobb bûn a stáb-névsornál! Úgy kell összevadászni a szereplõk neveit, igaz, hogy füves vetésforgóban váltogatják a figurákat, jut is mindenkinek kicsi és nagy jelenet, félmondat és monológ, de korántsem Mao-egyenruhás osztag ágál a színen, hanem felnövekvõ egyéniségek, akiknek legnagyobb kincsük a könnyen beazonosítható név! Megpróbáltuk: minden tévedésért a színházi ál-egyenlõsdi a felelõs... Indulásnak az ifjú titánok elcsépelt falvédõ-szövege a Sirályból, harsogó avantgard helyett, Formán Bálint-tal az átgondolt elképzelés árnyalataiban szólal meg, a gyönyörûen deklamáló Woland mágus: Porogi Ádám, Versinyinként nemcsak a három nõvér pulzusát pörgeti életveszélyesen fel, Kárpáti Pál "nõm szeret engem"-Kuliginja és hisztériázó professzora egyformán erõteljes karikírozó képességet bizonyít. Rezzenéstelen, gránitba faragott arccal Lábodi Ádám teszi jelentõssé az újsághirdetések egy-egy frázisát feldobó doktor szerepét, Tuzenbach-jának szófukar merevsége megelõlegezi az értelmetlen halált. A figuratíve szuggesztív Juhász István pózban, gesztusban ellenállhatatlan, de már az nyitóképben megmutatja, a Ványa bácsival való nagy összecsapásban kiteljesedõ játékerejét. Lovas Rozi természetessége, energikus jelenléte, a kemény következetesség, a nõi helytállás példaképévé nemesíti Olga alakját, Páll Mónika a hajzuhatagos csábtánc mellett, felejthetetlen szépséggel sugározza a "boldog vagyok!" ritka optimizmusát. Az eredendõen halk szavú Molnár Zsolt, a legmélyebb átélés mélységeibõl táplálja lopahini nagymonológjának mesteri fokozását, egyetlen gigászi kitörésbe sûrítve az érzelmi szélsõségeket. Béli Ádám az alkatához illõ papucsférj Andrej szerepében is nagyot alakít, de kivételes képességeit a Szonja-Asztrov jelenetben mutatja meg. Egy szál fecskében, a leplezetlenség totális hendikepjében játssza el, abszolút hitelességgel a fennkölten gondolkodó, eszményi férfi-ideált, aki csak vodkamámorban képes pillanatnyi kapcsolatteremtésre. Szerelmi vélekedéseinek paródiáját többször is átélhetjük, férfi-férfi felállás után nõ a nõvel változatban, majd rappelõ pantomim-groteszkben is. A dramaturgia és a rendezés szülte káprázatos forgatag kifogyhatatlan ötletességénél csak a fegyelmezett maximalizmus mértéktartása lenyûgözõbb, - így például nyoma sincs a külsõséges alkoholizálásnak... Futja még egy teljesen eredeti jelenetre is: a menyegzõre készülõ Tuzenbach leszerelése hamisítatlan Néphadsereg-i stílusban elevenedik meg, ami hatványozottan anakronisztikus, hiszen a cári tiszt gróf és dúsgazdag, de ez adja a szerelmesek gyengéd búcsújának, a tragikus véget sejtetõ kontrapunktját. Az elõbb még rideg feljebbvalók zümmögõ-kórusa volgai végtelenséget idéz, a haláltudat és a beteljesült boldogság ambivalenciája az elõadás katartikus csúcsát képezi. Nem igaz, hogy a csodálatos II.Jazz-szvitbõl való Sosztakovics-keringõt meg lehet unni és személyes gyönyörûséget okoz a "hangtalan" gitárral, pianisszimó tenyérdobolással, néma ritmus-gesztusokkal operáló LOw FIdelity trió... Szász János nyíregyházi Ványa bácsi-ja és Schilling Árpád "Siráj"-a óta nem láttunk ennyire hatásos, ennyire gondolatébresztõ Csehov-interpretációt!