A 2010-ben 95 éves mű az által emelkedik ki az operettek sorából, hogy a műfajra jellemző könnyed réteg alatt a történetben valódi hús-vér alakok, mély emberi érzések, erős szenvedélyek rejtőznek. Magában hordozza korának sajátos életérzését, a XX. század elejének önpusztító és egyben végtelenül életszerető rohanását, a halálfélelem elől való menekülést. Ezt a kettősséget hűen jellemzik az olyan dalrészletek, mint a "Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet!", az "Itt a lét csak látszat, itt minden ember játszhat" vagy az "Álom, álom, édes álom, álomkép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még. Angyalok, ha ránk lenéznek, suttogják, lám a földön is van égi boldogság." Az előadás a történet elmesélése közben megidézi a kor társadalmi sajátosságait és az operettet mint műfajt is. Az operettre jellemző könnyedség és keletkezési korának felszín alatti forrongásai jegyében előadásunk az "utolsó boldog békeév" végnapjaiban játszódik, a harmadik felvonás időpontja pedig épp 1914. június 28, a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, a béke végének napja.
A(z) Szatmárnémeti Északi Színház - Harag György Társulat előadása
Hozzászólások