“Vannak madárkák, akik ösztönösen érzik, hogy az alfa majd úgyis tovaszáll, ezért valamelyik bétával raknak fészket, de attól még nem lesznek teljesen süketek a dalra.”

Hiába telt el a keletkezése óta csaknem ötszáz év, Angelo Beolco, közismertebb nevén Ruzante komédiája, a La Moscheta vagyis a csapodár madárka és az őt körülügyeskedő és -udvaroló három férfi, a férj, a koma és a katona széles ecsetvonásokkal megfestett vígjátéki története a mai napig a színpadok kedvelt darabja. Bár a maga korában nem egyszer illetlennek bélyegzett reneszánsz komédia korának jellegzetes paraszti és városi figuráit ábrázolja vaskos realizmussal, mégis olyan képet fest az emberi esendőségről, amely minden kor számára ismerőssé teszi. A Radnóti számára a friss Baumgarten-díjas Peer Krisztián, a kortárs magyar költészet különleges hangú alkotója készített a darabból új átiratot. Peer könnyed szemtelenséggel reflektál a darab keletkezésének korára és az azóta eltelt időre; átiratában a korabeli figurák, ügyeskedéseik és viszonyaik kortárs, divatos életfilozófiákként és kapcsolati dinamikákként jelennek meg. A Radnótiban először rendező Szőcs Artur ebből az újragondolt, az embert gyarlóságában is szeretetteli humorral megmutató, szerkesztésében ízig-vérig ruzantei darabból készít magunkkal játékos szembenézésre késztető előadást.

„Miért nincs egy normális férfi? Aki nem birtokolni akar, nem eldicsekedni a hódítással, hanem egyszerűen csak jókat beszélgetni, jókat röhögni, jókat karamellizálni. Lassan építkezni, de közösen és megállíthatatlanul. Akinek kérdései vannak és nem válaszai. Akit nem győz le a realitás. Nem tagadja meg, nem érzi kínosnak a sihederkori lelkesedést. Aki nem erőszakos, de kemény, legalábbis ott, ahol kell, legalább hetente kétszer. Aki este elmeséli a napját, és kíváncsi az enyémre is. Kíváncsi bármire. Hahó, én is ember vagyok. Nem tárgy és nem istennő, csak ember, még ha nő is. Nem azt akarom, hogy én legyek számára a világ, az is rémisztő lenne, hanem együtt felfedezni a világot. Elutazni Firenzébe. Öt percig még ébren maradni szuvidálás után. Álmodj csak kisanyám! Ilyen férfi nincs, nem volt és nem is lesz. Akkor meg nem mindegy, kivel telik el az élet?” (részlet a darabból)

A(z) Radnóti Színház előadása