Carlo Goldoni, a XVIII. század legnépszerűbb olasz vígjátékírója, az olasz vígjáték megteremtője, Emlékirataiban fölemlíti, hogy az Arisztotelész-i dramaturgiával vívott küzdelmében leginkább a térkezelésben ért el előrelépést és jelentős eredményeket. A Chioggiai csetepaté - melyet Stendhal a maga korában a legkiválóbb vígjátékának tartott -, egy utcával elválasztott két szemközti ház teraszán játszódik, tehát legalább három helyszínen. Amíg a férfiak a tengeren halásznak, addig az asszonyok pletykálkodnak és kellemetlenkednek egymással, a (csöppet sem tökkelütött) sült tököt áruló mihaszna Toffolo pedig még össze is ugrasztja őket. Jellegzetes vígjátéki szituáció: mindenki szeret valakit, de nem mindenki azt szereti, aki őt szeretné szeretni, a szerelmesek és a szomszédok összevesznek, a történet végül kibogozhatatlannak tűnő gubanccá formátlanodik. Ekkor azonban színre lép Isidoro, a jegyző.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások