Az Azt hiszem c. előadás Pilinszky János versei, levelei és esszéi nyomán született összművészeti előadás.

 A színház, ami Pilinszky számára a legfontosabb volt, az a fajta mozdulatlan mozgás, ami egy olyan feszültséget fejezett ki, ami ha ült is, repülhetett is, zuhanhatott, de ha ment és csúszott-mászott, akkor is azt a pillanatot fogta meg, amit az agyakba és a szívekbe be akart égetni. Van például az előadásban egy kép, ami látszólag álló kép, és mégis egy egész életfolyamatot fejez ki, mindössze a kéz segítségével. Ezt nem táncnak nevezném, hanem inkább mozgásköltészetnek. Életpillanatokat és a bennünk a szövegek nyomán megfogalmazódott élményanyagot próbáljuk megmutatni, a zenének is nagyon fontos szerepe van, hiszen nem csupán aláfestő szerep jut neki, hanem átszövi a művészi tartalmat ugyanolyan valóságként, mint például a mozgás – summázta előadásuk sokszínűségét Dóczy Péter, a Magyar Nemzet napilapnak. (2019.09.11.)

Zene: Csonka Boglárka, Dóczy Gabriella