Senki sem úgy születik, hogy boldogtalan akarna lenni, legtöbbször magunk választjuk a boldogtalanság édes, megnyugtató légkörét, mert boldogságunk tárgya kockázatos és túl sokat veszthetünk rajta. Például a büszkeségünket, vagy a társadalom megbecsülését. Így gondolkodik erről Romajzer Adél és Sípos Lajos is. A közömbös lét ellenpontjaként jelenik meg Irma, az árva józsefvárosi cselédlány, aki szerethetően gyermeki képzeletével, életszeretetével nyeri meg magának a nézők szívét. "Boldogság és pilótarepülés."- mondja. Ebben a két szóban benne van, hogy ő a végsőkig küzdeni fog a "happy end"-ért. Még ha az ő Hamupipőke történetében nincs is jótündér, és az ő fehér lovas hercege csak egy öregedő műbútorasztalos, akkor is. A kifordított mese egyben azért az eredeti, a mostohának Molnárnál is más tervei vannak... A magyar író darabja méltán a legtöbbször játszott a művei közül, hiszen páratlan érzékenységgel járja körül a soha el nem évülő témát.