Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Az utolsó Csárdáskirálynő

előadás, magyar, 2011.

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

Az alkotók nemhogy forognak a sírjukban, de el is hagyják a sírjukat. Először nem a színház hal meg. Először a halottak jönnek.

A(z) Picaro Művészeti Produkciós Műhely előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2011. október 2., Picaro Művészeti Produkciós Műhely

Stáblista

Szereplők

Robin László

Halmay Kálmán

M. Simon Andrea

Thúry Tekla

Pintér Gábor

Oravszky Ernő

Urmai Gábor

Egon

Álmosd Phaedra

Kamilla (Emília)

Deák Tamás

Joseph König

Alkotók

zeneszerző: Pejtsik Péter
rendező: Deák Tamás
zenész: Pejtsik Péter
jelmez: Fecsó Andrea
látvány: Fecsó Andrea

Hozzászólások

10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

AZ UTOLSÓ CSÁRDÁSKIRÁLYNÕ Deák Tamás Picaro
Sok éve már, hogy a Nézõmûvészeti Fõiskola megjósolta a színház halálát. Napjainkban ez már szikár valósággá válik, még a Romeó és Júlia második részében is a Vígszínház legyalázott romjai láthatók. Deák Tamás darabja az ingatlan-spekulációs színházvesztésen
túllépve, témáját fantasztikus horrorként fejleszti tovább, pompás szerepeket kínál, fordulatos, humorban is gazdag játék lehetõségét teremti meg.
Elrettentõen harsány az indítás, az urak a Csárdáskirálynõ slágerére ropják, míg a primadonna orálisan próbálja a rendezõt kielégíteni. De a kitûnõ szereplõgárda jóvoltából lassan a bemutatóra készülõ társulat, konfliktusoktól hangos percei tárulnak elénk. Thúry Tekla, a sorozat-sztárból Sylviává avanzsáló celeb, M.Simon Andrea alakításában heves hisztérika, aki eratomániájában még a törölközõbõl is frottír falloszt formál. A bonviván
folyvást ötleteivel nyaggatja a rendezõt, csecsemõ-naivitású törtetését Pintér Gábor, kimunkált karakterrajzban, találékony humorral ábrázolja.
Az igazi fordulópont a rendezõt játszó Robin László-nak az ügyelõvel, Egonnal folytatott töprengõ párbeszéde: szárazon kopognak a szavak, mégis azonnal megcsap a hitelesség áhitott szele. Néha felbukkan egy hétrét görnyedt, takarító anyóka, aki megkapó nosztalgiával siratja a hajdani operett-idõket. Arányosak a jelenetek, a parányi helyen ötletesen válnak el a színterek, néhány függöny segítségével váltakozva vagyunk öltözõben, a színpadon és a színpad mögött, /díszlet-jelmez: Fecsó Andrea/. Hibátlanul gördülékeny a tempó, a premier ellehetetlenülése és a színház elvesztésének fenyegetõ réme percrõl percre fokozza a feszültséget. Deák Tamás átgondolt rendezõi koncepciója a szikrázó dialógusokra összpontosít, de mindig megtalálja az érzékletes gesztusokat is. Néhány tompított lámpa, a háttér hörgõ sóhajai és egybõl megteremtõdik a transzcendencia kísérteties atmoszférája: személyében lép színre Josef Kõnig, a túlvilági direktor, aki halálosan hatásos jelenlétével szabja meg a végkifejlet menetét.
Pejtsik Péter egy szál csellóval melodramatikusan kíséri a történéseket, Kálmán Imre motívumaiból nemcsak hangulatfestõ frázisokat formál, grandiózus átkötõ szólójában, vulkánikus invencióval, grandiózus parafrázist is alkot.
A konfliktus csúcspontján Urmai Gábor szolidan visszafogott ügyelõjébõl elõtör a bosszúálló szerelmes, páratlan karizmájú kitörése tetõpontra lendíti a drámát, majd pillanatokon belül roskad vissza a rezignált beletöppedés tespedtségébe. Kriptamélybõl sejlik elõ a régmúlt idõk csárdáskirálynõje, szépsége áttetszõen arisztokratikus, míg gyönyörû hangja a szférák zenéjét idézi. Álmosd Phaedra igézõ szuggesztióval éli evilági utóéletét, azonnal elcsábítja az addig rivalizáló hõstenort, miközben Kamilla, a "hygiéniai asszisztens" buzgón sepreget a háttérben...
A záróképben a színpad arasznyi makettja szemünk láttára borul lángba, a temetõi csöndben csak kósza üveghangok sírnak a légben, mennyei hosszúságban érezzük át a pótolhatatlan veszteséget. - Mégis: habár kõszínházak omlanak össze, társulatok szûnnek meg, az
igazi hangját meglelõ Picaro Mûvészeti Produkciós Mûhely õsbemutatõja a lángokból is feltámadó, elpusztíthatatlan, örök Színház életerejét bizonyítja.
( Na de lehetett a takarítónõ? ...Csak nem...?!?)

Válasz