Két lány bolyong, keresi a helyét, próbál túlélni a húszas-harmincas évek Nagy-Budapestjének kiismerhetetlen labirintusában. Két árva kapaszkodik egymásba, sodródnak, míg körülöttük örvénylik egy titokzatos, érthetetlen, nyomasztó világ a maga bűnben fogant súlymértékével, elveszett lelkeivel; nyilvánosházak, kávémérések, rejtett szeparék világa, ahol mindenki árva; prostitúció, álcselédek és álúriemberek, homályban tenyésző gaztettek, áporodott flitterek között... - ""- Mi forog itt, kérem? - Egy film forog, drága."
Vereckei Rita különös ábrákkal egyénített díszletfalai egy filmforgatás kaotikus forgatagát kerítik, eszeveszett iramban ügyködik sminkes, csapós, kameraman és az egész õrült stáb. A gondjaiba zápult Rendezõ, Fodor Tamás aggódva vízslatja a reflektorokat, Lovas Dániel asszisztensi agresszivitással parancsolgat, a háttérvetítés elõtt, kézi erõvel ringatott konflisülésen rázódik a komoran árva Homonnai Katalin és az édelegve bájolgó Pallagi Melitta. A némafilm hangja Viczei Zsolt, a csapatot váltakozva alkotják a kisebb-nagyobb szereplõk.
Jeles András filmjét forgatják, Pest a Monarchia idején, mintha Lengyel Péter Macskakõ-jének világa elevenedne meg.
A következõ snitt a belvárosi kuplerájba vezet, Nyakó Júlia reszelõshangú mádámja a cselédként szolgáló széplányt próbálja kecsegtetõbb altesti munkára csábítani. Az elegáns báró Nagypál Gábor-nak be kell érnie a tüneményes kis kokott Pallagi Melitta ledér bájaival, kinek színpadi teremtménye, megvalljuk, felér a földi mennyországgal. Emberi szimpátiánk azonban az értetlenül maga elé nézõ, hosszú ideig némán ellenálló Homonnai Katalin-é, aki átszellemült erénnyel a végsõkig kitart, mígnem a marat-i kádban szenvelgõ bajszos Sipos György szelíd létezése megindítja gyermek szívét. A másik, a gyámolításra szoruló árva Székely Rozi: visszafogott, belsõ erõkbõl táplálkozó jeles alakítás.
Jeles András árnyékában az õ darabját rendezni nem mindennapi merészség, a rendezõ Koltai M.Gábor kongeniális módon realizálja a Nevetõ ember, a Kis Lord sejtelmes képeire hajazó textust. Eddig sem hátrált meg a kihívások elõl, emlékezzünk csak az egyedülálló extremitású Európa, Európa! remeklésre. A furcsán lebegõ, lassúdad áramlású történést
képes most is megteremteni, csöndek hálójába feszített fojtott indulatokat, a ki nem mondott szavak torkon ragadó feszültségét. A fliegaufi permanens alapzúgás, a szûk térbe szorított cselekmény, a színészegyüttes lézerpontos játéka ellenállhatatlan összhatást generál. A felvillanó humorszikrák csak élezik a reménytelen kilátástalanság kontrasztját. Két vénember téved be a forgatásra, kávéscsészéjével Fodor Tamás és gyászkalapkás, ernyõ-
jét kivont kardként forgató neje, a páratlan Spilák Lajos epizódja csak múló derültséget hoz a füstös homályba.
Igencsak rákaptunk mostanság az 1900-as évek nosztalgiájára. Pedig az a Félvilág nem tündérvilág, az a bécsi erdõ csúnyákat mesél, a Hauszmann-giccs és a nem dobott macskakõ pofánkba röhög. Szerencsére ennek a csodálatos elõadásnak semmi köze sincs ehhez, az író, a rendezõ és a Stúdió K társulat különösségében megkapó, lenyûgözõ alkotása. Képei
felejthetetlenek, mámorító az atmoszféra költõisége, Koltai M.Gábor és az együttes, élén a két szélsõség, Homonnai Katalin és Pallagi Melitta mennyei párosával extrém értékû kincset állít elénk.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások