Aki, mint irodalmi művet akarja megérteni a darabot, az ne üljön be az előadásra. Ehhez a darabhoz az említett emlékezőtehetségen és gyermeki lelken túl némi logikai készség, ritmusérzék, és kíváncsiság szükségeltetik. Ha az öt felsoroltból egy akad, elég. Ígérem, a darab negatív ködfelhője ellenére, jókedve lesz.
Ahogy az életben, úgy itt is minden figura hozza a formáját. Ariel, és Caliban már beilleszkedtek, Arielnek tisztító-szalonja, Calibannak nyomdája van. Miranda különc, a halak szerelmese. Prospero a legelveszettebb. Van pálcája, de már az első sötétben eltöri szerencsétlen. Nem sikerül varázsolnia, mert úgy akarja megérteni az életet, mint egy irodalmi művet, választ akar kapni a kérdéseire. Oké, élni nehéz. Jó. Prospero elalszik, aztán felébred, felveszi a ritmust, és hogy a magáét is megtartsa, sokat alukál közben - remek megoldás.
Az embernek tudnia kell, mi a feladata. Hogy ezt a feladatot végre tudja-e hajtani, az egy más kérdés. Ha rosszkor, rossz helyre érkezett (mint szereplőink a színpadon) akkor is élni kell, adott tempó szerint. Emlékezni muszáj!
/Filó Vera/
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások