Nyilván igen, hiszen boldogan felkiáltok az utcán, ha nínós autót látok… gyakran érzek kakiszagot, akkor is, ha nincs... hangosan jelzem a zebránál, hogy zöld, aztán rájövök, hogy egyedül vagyok… a wc ajtaját automatikusan nyitva hagyom, sajnos a nyilvánosakét is… ringatom a bevásárlókocsit… és még folytathatnám, de a többiről nem szoktak beszélni. Miért nem? Én csak azért is elmondom!

Az alkotók személyes történeteit fikcióvá írta: Róbert Júlia

Slam író: Bánóczi Beáta