Törőcsik Franciska a TÁP Színház monodrámájában.

Az előadást Anonyma: Egy nő Berlinben című történelmi monográfia ihlette, amely egy harmincas
évei elején lévő értelmiségi nő naplójegyzeteiből áll össze. A névtelenségbe burkolózó író szikáran,
önsajnálat nélkül, sőt, humorral, megdöbbentően modern nyelven, a háborús hétköznapokra
fókuszálva meséli el az 1945. április 20. és július 22. között történt berlini eseményeket, amikor
a Vörös Hadsereg tömegével erőszakolta meg a városban maradt német nőket. Ez a gyakorlat
szerte Európában, így Magyarországon is elterjedt volt, s nemcsak a Vörös Hadsereg, de
minden harcoló fél kivette belőle a részét, s erről nagyon kevés fennmaradt tanúvallomás,
adat, emlékezés maradt fent. A regény első és második németországi megjelenése között ötven év
telt el, de míg az első megjenés hatalmas társadalmi felzúdulást váltott ki, és a könyv betiltásra került,
addig a kétezres évek elején 19 hétig vezette a német sikerlistákat.
„Anonyma szövege nemcsak azért érdekes, mert egyike azon ritka kordokumentumoknak, amelyek
az Európa-szerte működő második világháborús gyakorlatról adnak tanúvallomást, hanem azért is,
mert olyan tabukkal szembesíti az olvasót, amelyek ma is érvényesek. A második világháború okozta
lelki sebeket a háború után született sokadik generációnak még mindig gyógyítania kell, a háborús
nemi erőszak pedig ma is létező hadviselési eszköz, most éppen nem Európában.” - mondja Papp
Bojána, a darab rendezője.
Mit lehet kezdeni saját terheinkkel? Hogyan lehetséges együttélni egy ekkora traumával? Hogyan
mutathat túl a szöveg és a kollektív emlékezet az áldozatiság horizontján? Mennyiben konkrét és
általános érvényű Anonyma traumája? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a TÁP színház előadása.
Az Utas és Holdvilág egyik főszerepét játsszó Törőcsik Franciska fogja képviselni a színpadon
nem csak Anonymát, hanem minden nőt, akit háborús eszközként használtak és használnak,
visszaélve kiszolgáltatott helyzetükkel. Az előadás különlegességét az is adja, hogy Papp
Bojána, akit eddig dokumentumfilmjei révén ismerhettünk meg (Börtönrap, Generáció L, A
tévé és én), ezzel az előadással debütál, mint színházi rendező.

A(z) TÁP Színház előadása