Világában legtöbbször, gyermekek, állatok, mesebeli lények és tárgyak szerepelnek. Andersen a tárgyak költője, a biedermeier élet szűk színterét, a csecsebecsékkel telezsúfolt, meghitt szobát meseerdővé tudta varázsolni.
"Szép mese az én életem, gazdag és boldog mese." - írja Andersen az Életem meséjében. A valóságban azonban pályája rögös, szenvedésekkel, megaláztatásokkal volt teli, míg aztán öregkorára megkapta a megérdemelt elismerést.
Gyermekkorában - akárcsak később, mikor színházi statisztaként tengette életét - egyetlen szűk szoba volt otthona. Gyermekként ez a szoba egyben apjának, a foltozóvargának műhelye is volt, a falakat színes képek díszítették, a polcokon könyvek, énekes füzetek sorakoztak. Az apa bábszínházat fabrikált fiának, vasárnaponként vidám előadásokat rendezett, és gyakran felolvasott az Ezeregyéjszaka meséiből. Talán éppen innen ered az az érzékenység, mely képessé tette Andersent arra, hogy költői rangra emelje a más szemében hétköznapinak tűnő dolgokat.
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások