Öt nő. Öt színésznő. Bodnár Erika, Fullajtár Andrea, Pálmai Anna, Borbély Alexandra, Pálos Hanna. Sanzon, musical, kuplé, vers, próza - zene és irodalom. Ahogyan ők szeretik.
ÁLL A BÁL Fullajtár Andrea Katona Kamra
A színes háttéren öt hölgy árnyképei váltakoznak, az öt színésznõ fürge egymásutánban énekli kedves dalait, mondja el szeretett verseit, prózáját.
Borbély Alexandra egyenes keménységgel interpretálja Esterházy Csokonai Lili-jét, a mívesen veretes textus hatásosan érvényesül a racionális elõadásmódban. Závada Pál Jadvigá-jának gyönyörûséges nyelvezete, fojtott tragikuma is hiteles elõadót kap a sugárzó aurájú Pálmai Anna személyében. Pálos Hanna durcás mimikával kérdez Karafiáth Orsolya versében, Máthé Zsolt magyar szövegével elsöprõ elánnal énekli a "Boum!"-ot.
Nincs cselekmény, nincs konfliktus, nincs darab, a szépen kimunkált miniatûrök, egymást erõsítve, mégis koherens élménnyé állnak össze. Az egyik behozza a széket, a másik a mikrofonhoz áll, fények és ruhák váltakoznak, Fullajtár Andrea rendezésében eleven ritmusban él a színpad.
Mosonyi Alíz Magyar meséit megértõ iróniával Bodnár Erika vezeti elõ, villoni mélységeket jár be Balla Zsófia Vén fegyvermesterné balladájában, Nemes Nagy Ágnes fohászos Imáját pedig olyan fájdalmas átérzéssel mondja, elakad a lélegzet, csak szívjuk magunkba a sorok áhítatos zenéjét.
Sennyei Vera után elénekelni kihívó kockázat: az "Isten veled Budapest, Te édes" azonban egészen más regiszterben, az elveszett múlt frivol szépségét, az igazán polgári létezés kifinomult értékeit, az ifjúság tünékeny báját siratva szólal meg.
Valóságunk kegyetlen ridegségével Tóth Krisztina novellájában szembesülünk. "A vonat száll. Áll a táj. Látomás.Tolatás. Hazám, Hazám állomás!" - írja címadó "Áll a bál" versében Máthé Zsolt, Fullajtár Andrea elõadásában ebben a világvégi, hétköznapi borzalomban éljük át a szellemi sötétség megalázó rettenetét.
Ám a végén, Õ áll elõttünk sudár kontraposztban, a gyengéd vízszintesben, virágszálként arcához oldalról tartott mikrofon látni engedi varázsos mimikáját: tökéletes akcentussal énekel franciául :"J'attends"... Minden versszak más, minden frázis új meg új színben ragyog fel, szélesen szárnyalnak az ívelt legátók: a muzikalitás maradandó csodája.
Mennyi formája van a színpadi létezésnek... S mennyire jó egy ilyen különös, elragadó, valós élményt adó nóvumot látni és átélni!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások