Gomba, virág, lepke, béka lesz a játszótársakból, a tárgyak életre kelnek... A festő viharos szelet fúj, s a szél letöri Ágacskát a fáról... Kacsák totyognak be hápogva, Pösze egér fúj harcias indulót, mindnyájan futnak, lebegnek, elbolondoznak Ágacskával, aki nagyon-nagyon szeretné tudni, hogy voltaképpen ki is ő. Nem virág, nem gomba, nem lepke, nem ember és nem is kacsa, hanem kicsoda? Ágacska nem nyughatik, egyre csak vándorol, egészen addig, míg, meg nem tudja, kicsoda is ő. Végül Gabó-manó árulja el neki, hol a helye a világban, és mondja, hogy "Együtt hisszük és együtt álmodjuk az életet! Légy az ami vagy: Ágacska, mert az öreg platánfa csak akkor él tovább, ha te visszatérsz. Hív téged, vár téged." És Ágacska visszamegy az erdőbe. A Madách Színház Tímár Béla emlékére mutatja be a mesejátékot, aki 1981-ben rendezte az ősbemutatót.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások