A cselekmény szentestén játszódik, elénk idéz egy különös, a mi mindennapi életünkben soha nem látott, misztikummal, néphagyományokkal teleszőtt világot. Az egyéni tragédiák, az Istenítéletként minden percen felettünk őrködő hótömegek hargitai világát, amiben Sütő András is élt, s ahonnan a szereplők és a történet származnak.
A helyszín egy kis boronaház a Hargitán, a Kis Romlás és (a valóságban ugyan nem létező) Nagy Romlás mellett, itt éli életét a korán megözvegyült Bódi Vencel. Ezen a helyen előttünk találkozik, múlt és jelen, tanúi lehetünk Márai lánya hat évvel ezelőtti elvesztésének, amit Vencel mai napig bán, és itt bontakozna az általa szeretett két fiatal, Gábor és Réka reményt adó kapcsolata, ha a múlt bűnei, és a körülmények ezt engednék. Gábort épp a szeretet ünnepén kell, hogy elveszítsék, amikor Réka végzetes kiáltása miatt betemeti a Nagy Romlás hosszú évek alatt összegyűlt hótömege. A második részben húsz évi vezeklő keresés után, egy újabb reményt adó szentestén, Réka megtalálja elveszett szerelmét, és isteni csodaként visszahozza az életbe. De a körülmények megint összefognak ellenük, álmaik nem teljesülhetnek, végleg hó és jég alá kerülnek mindketten.
Talán a darab mondanivalója és egyik legfontosabb mondata ez: "....hinni szeretném, hogy aki keresi, megtalálja a másikat, még ha befújták is ösvényeit a Nagy Romlás porkahavai."
A(z) Közösségi Ház (Mezőkövesd) előadása
Hozzászólások