Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A velencei kalmár

előadás, magyar, 2011.

+ 2 kép

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

A velencei kalmár találó humorral napjaink értékvesztett világát ábrázolja, finoman egybecsúsztatva a harmincas évek Olaszországával. A díszlet az útikönyvekből ismert Velencét idézi, miközben a mögötte meghúzódó embertelen világot mutatja be.

A(z) Újszínház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2004. február 3., Újszínház

Stáblista

Szereplők

Irfan Mensur

Predrag Ejdus

Goran Šušljik

Dragan Mićanović

Miodrag Radovanović

Goran Daničić

Tanja Pjevac

Nebojša Milovanović

Pavle Pekić

Nikola Vujović

Goran Jevtić

Slobodan Pavelkić

Isabella Appiah Ana Simić ml. Jelena Angelovski

Nemanja Radomirović Filip Pavlašević

Alkotók

Hozzászólások

10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------ www.toptipp.hu---------------
VELENCEI KALMÁR ------- Egon Savin ------ Jugoszláv Drámai Színház ----------------

Antonio legalább 50 éves, pityókásan betámolyog, - hát nem egy Ötvös Andris, de..., de...: elég megszólalnia, valami áttetszõen gyengéd zeneiséggel, olyan szuggesztív erõvel, amely kecses mozdulataival színezve is mélységes drámaiságot jelez. Irfan Mensur hangtalan jelenléte távoli mennydörgés, radikális megszólalásai megkerülhetetlenné súlyozzák polgári eleganciáját. Homofil pincérek tûnnek fel, aztán a szintén piperkõc jóbarát, aki könnyelmûségével elindítja a végzetes történetet. A színpad néhány állítható pódium, de a ruhák fenomenálisak: fekete-fehérben, változatos vonalakban bizonyítják a nálunk is honos tervezõ, Ignatovics Krisztina bámulatos képzelõerejét.
Az összhatás nagyságrenddel korszerûbb a hazainál. Egyenes, nyílt deklamáció, a pontos lélektani értelmezésen túl hasítóan pregnáns játékmód. Egyszerûségében sokrétû, lendületében hatásos, könnyedségében gránitkemény. A háttér teljes magasságában nyílva adja a járást, a színészek önmaguk teljes vállalásával válnak játszó személyekké. Portiát Dragan Micsanovics ÚR adja, elkerüli a szokott nõimitátor-sablonokat, komikus felhangjai ellenére acélos férfiasságban túltesz az izomhõsökön. Szikrázó bravúr, de nem telepszik rá az elõadásra. Shylock sajnos, eltûnik, nem tudjuk mit, miért és hogy ki is cselekszik Lincoln-szakállas maszkjában. Egon Savin rendezése azonban, ügyesen kerülve az etnikai-politikai áthallásokat, nélküle is feszült drámává futtatja fel a befejezést. Káprázatos a bírósági jelenet, szenilis dózseforgószéken, lelkes drukkerek a háttérben, érvek pengeváltása az egy font hús körül. A fináléban gyõz az emancipáció, a felszarvazott férfiak alázattal követik kardos aráikat a nász-szobába. /Ezért gondoljuk meg, kinek adunk kölcsönt!/
Az oroszok jobbak, a németek úgy beszélnek, hogy! - , a litvánok mindig erõsek, na persze
a románok, lengyelek köztudottan mérföldekkel elõttünk... De hogy Szerbiában is ennyivel modernebb a stílus... - Ébredj magyar színház!!!

Válasz