Az egyedülálló, ugyanakkor sokat vitatott Rimini Protokoll színházi csoport alapító tagjai, Helgard Haug, Stefan Kaegi et Daniel Wetzel a 90-es években találkoztak a giesseni Alkalmazott Színháztudományi Intézetben. Bár a műfaj Németországban jelentős hagyományokkal rendelkezik, egy német kritikus szerint a Rimini Protokoll tevékenysége "a dokumentarista színház újjáéledését és teljes átértelmezését" jelenti. Feldolgozták a Sabena légitársaság csődjét, vizsgálták a közép-európai halálnemeket vagy a nemzetközi diplomácia útvesztőit, Mannheim és Weimar lakosaival pedig átértelmeztették az életüket Schiller szövegeinek fényében. Úgynevezett "szakértői színházi" előadásaikat alapos kutatómunka előzi meg; a színpadon nem színészeket, hanem magukat a szövegforrásokat, saját tapasztalataikat megosztó magánembereket látunk. Az internetes társkeresés és a szívátültetés kérdéseit feldolgozó Blaiberg und sweetheart19 című előadásukkal 2006-ban vendégszerepeltek a Budapesti Őszi Fesztiválon. Adott egy terjedelmes elméleti mű 1867-ből, amelyről mindenki beszél, de amelyet bizony csak kevesen olvastak. Amely nemcsak az elméleti gazdaságtanra és a politikai gyakorlatra, hanem akarva-akaratlan sokak hétköznapi életére is hatással volt. De még mielőtt megijednénk, a Rimini Protokoll előadásában szó sincs Marx művének dramatizált színpadi feldolgozásáról, a rendezők több száz ember közül választották ki azt a nyolcat, akik megosztják egymással és a közönséggel, miféle szerepet játszott az életükben A tőke. Nyolc különféle élettörténet és szakmai pályafutás, a marxista eszme és gondolkodásmód megannyi olvasata elevenedik meg egy önmagában is megragadó színpadi térben. A produkció a 2007-es mülheimi drámapályázaton első díjat nyert.
Az, aki ezt az produkciót elhozta a Tavaszi Fesztiválra, zsebbõl fizesse ki azokat a súlyos milliókat, amibe került. Mondjuk a Trafóba még elment volna, mint gyengécske kisérlet, ott játszottak is már õk ilyesmit, bukás volt..., de egy nemzetközi színházi fesztiválon?!?
24 perczig bírtuk. Kávéházi élcelõdések, színészek, akik csak bemikrofonozva tudnak beszélni, összedobált kacatok, pl. Dutschke, avagy a volgai németek sorsa... A tõke a közgazdaségtudomány egyik nagy mûve, de nem idézgetésre való, a színház pedig nem a megamfajta mûvészetkedvelõ /sznob/ kiûzetésére. Akinek mára van jegye, tépje el és nézze meg a Baader-Meinhof csoportról szóló filmet, az is német, de ott a téma borzalmas, nem az alkotás.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások