Magdalena Abakanowicz a lengyel képzőművészet korszakos alakja, szobrai, installációi a világ minden táján megtalálhatóak. A 2017-ben elhunyt szobrász és textilművész és hatalmas életműve ihlette Gergye Krisztiánt egy új összművészeti előadás létrehozására. A produkciót Jerger Krisztina művészettörténész emlékének szentelte a koreográfus, aki meghatározó alakja és kurátora volt a magyar múzeumi világnak és különösen sokat tett a lengyel-magyar művészeti kapcsolatok építéséért.

Gergye Krisztián az elmúlt évtizedben sokszor készített képzőművészet ihlette performanszokat és nagyszínpadi táncprodukciókat, előadásainak fókuszában a műfajok szintézise áll. Több évig készítette elő A test emlékezete című előadását, melyet Abakanowicz embernagyságú textilművei és zsákvászon szobrai ihlettek. Az előadás számos művészeti műfaj, hétköznapi és előadóművészeti gesztus, művészet-értelmező szemlélet fókuszából közelít egy életműhöz. Tánc, színház, báb-művészet, performansz-művészet, rekonstrukciós kísérletek, reprodukciós tapasztalások, zenei kompozíciók, kórusművek által törekszik a kimerevített rítusokként értelmezhető Abakanowicz-i világkép feltámasztására.

Az előadás a Nemzeti Táncszínház nagyszínpadát borítja be Abakanowicz alkotásait idéző figurákkal, formákkal, monumentális alakokkal. Zombola Péter zeneszerző hangszeres közreműködője is az előadásnak, a rendező felkérésére modern kórusműveket írt társulva a képi- és mozgásvilághoz. A szerzeményeket a Soharóza Kórus kilenc tagja adja elő, akik nem csupán hangjukkal vesznek részt a produkcióban, hanem megtestesítik életre keltik a megidézett korszakok jellegzetes figuráit. A test emlékezetének táncosai Barabás Anita, Téri Gáspár és Gergye Krisztián. Magdalena szerepében Bánfalvi Esztert láthatja a közönség.

„Abakanowicz az egyetlen olyan általam ismert alkotó, aki mérhetetlen szigorral és következetességgel, szinte archeologikus módszerrel felismerve a világot, sejtről sejtre, alakról alakra haladva teremtette meg a saját univerzumát. Szobrai mintha egy letűnt kor emléknyomai lennének. Kimerevített archetipikus alakjai és objektumai egy képzeletbeli civilizáció létezésének lenyomatai. Az archaikus és a szellemi világokhoz való kötődéseink a test emlékezetében fedezhetők fel. Koreográfusként ennek a test-emlékezetnek, a test nyelven túli, vagy nyelv előtti, csak rá jellemző nyelvének elkötelezett kutatójaként Abakanowicz műveiben látom az analógiát és a visszaigazolást, hogy nemcsak érdemes, de létszükséglet ezen az úton járnom és haladnom.” – mondja Gergye Krisztián az előadásról.

Az összművészeti előadás hűen tükrözi Gergye Krisztián és alkalmi társulata azon törekvését, hogy az előadásaikban a műfaji jellemzők ne csupán kontextusként jelenhessenek meg, hanem szerves egységet alkotva, valós találkozásban, egymástól el nem választható módon alakíthassák előadásaink egyedi formanyelvét és a mondanivaló kikristályosodását.
Gergye célja, hogy Abakanowicz kimerevített, megállított idejű rituáléit megpróbálja feléleszteni a XXI. században, oly módon, ami még a mai, utópisztikusnak tűnő világunkban is értelmezhető, sőt megtapasztalható lehet. Megpróbál benne lenni az élet rituáléjában, hogy ezáltal megérthessük a halált és megtapasztalhassuk a test emlékezetét. 

A(z) Gergye Krisztián Társulat előadása